A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Gyarmati Gabriella Kohán életében minden egy kicsit későn jött. A nagy kiállítási lehetőségek, a kitüntetések és az a hatalmas falméretü feladat, amire mindig is vágyott, és ami annyira testhezálló lett volna számára. Persze - az előbb említettem - a mű az, ami igazán számít, de mereven sohasem lehet elhatárolni alkotójától, hisz a műalkotás eleven húsból sarjadt koronás fa. Ahogy megfogan a gondolat, megszületik, mint egy gyermek, vérrel és könnyel, az isteni szellemtől átitatva, és éli az életét örökös oda-vissza ható kapcsolatban az emberiséggel és a kozmosszal. A szénvázlatok érlelődő változása, fejlődése a gondolkodás és a látás tisztulását mutatja. A figurákat van, hogy lényegükben változtatja meg, áthelyezi őket vagy új elemeket hoz be - mintha minden új felfedezéséről tudósítana. A teljes mü látszólag különálló részekből épül fel, de egy dolog, a lényeg összeköti: a mondanivaló egységes tartalma. Egészében szuggesztív erejű montázs. Az első teljes nagyságú próbálkozása a szó lexikai értelmében is montázs: „kompozíciós eljárás, amely időben és térben egymástól távol eső, de egymással asszociatív kapcsolatban álló dolgokat helyez egymás mellé."

17 Korábbi rajzaiból kivágott részeket illeszt össze tetszőlegesen, látszólag minden kompozíciós-formai szabály kizárásával. A teremtő gondolat tartja össze, enélkül széthullana. A vágya „kiszabadulni a merevségből, az egynézőpontúságból."

18 A statikus kifejezésmód helyett a mozgalmasságot választotta, ahogy életében a polgári állóvíz helyett a tajtékzó hullámon egyensúlyozó tengerészsorsot.

1 2. kép. A Háború emlékéhez I. (1940) papír (kasírozva vászonra), kréta; 234 x 225 cm. J.b.l.: Kohán Kohán Múzeum, ltsz.: 79.450.1 (fotó: B. B.) 17 Művészeti Kislexikon, szerkesztette: Lajta Edit, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. 397. p. IS Végvári Lajos gondolata, Montázs, összeállította: Horányi Özséb, Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadása, Budapest, 1977. 21. p. 19 Kohán Bártfáy Ibolyának írja Gyuláról 1942. május l-jén kelt levelében: „A művészet a legnagyobb valami az ember életében, azt azonban tudod, hogy a művész, ha bármilyen lángelme is, kíméletlenül ki van zárva a polgári élet biztonságából. Szerencse és sorskérdés, hogy ezt át tudja törni, ha bírja idegekkel és testi-lelki erővel. Ilyen állapotok között egy művész kifejlődése is ezerszeresen nehéz. Én műkereskedőnek soha nem dolgozom, és ezentúl sem fogok. így életemet, mint egzisztenciát tekintve bizonytalanabb, mint egy utcaseprőé." In: Koszorús Oszkár, I.m., 102. p. 304