A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Németh Csaba: A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán

A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán Ennek a megtiszteltetésnek óriási morális hatása volt katonáinkra. Joggal érezhette úgy mindenki, hogy amíg a kardja az oldalán van, nem lehet fogoly. Bizakodva nézhettek a jövőbe. S ezt a bizalmat az orosz hadvezetésnek is érdekében állt táplálnia, hiszen sok volt a még le nem fegyverzett alakulat. Nehéz eldöntenünk, hogy részükről csupán jóindulatú megtévesztésről vagy inkább szándékos félrevezetésről volt-e szó? Tény azonban, hogy az oroszok nem minden alap nélkül vigasztalhatták a tisztjeinket. Tudták ugyan, hogy a háború előtt kötött megállapodás értelmében ki kell szolgáltatniuk a hadifoglyaikat, de időközben arra is rákérdeztek, hogy mitévők legyenek, ha Görgey letenné a fegyvert. Haynau július 25-i válasza szerint (igaz, ekkor még abban bízott, hogy őelőtte történne meg ez a fegyverletétel) a fővezér példáját követő tiszteknek az életét garantálni lehetne.

5 Lehet, hogy a cár katonái ennek tudatában ígérhettek bántatlanságot a magyaroknak. Egyébként is arra törekedtek, hogy bizalmat ébresszenek maguk iránt. Ezzel akaratlanul is tápot adtak azoknak a honvédek közt terjengő kósza híreknek, miszerint a tiszteket rangjuk megtartásával átveszik a cári hadseregbe. Sőt, olyan vad elképzelések is lábra kaptak, hogy Görgey tulajdonképpen szövetkezett az oroszokkal, s rövidesen együtt fogják lerohanni Ausztriát.

6 Miért állt Oroszország érdekében ezeknek a híreszteléseknek a megtűrése? A cár a háború mielőbbi lezárását sürgette, márpedig Görgey seregén kívül más alakulatok is voltak még az országban. Joggal szerették volna elérni azt, hogy ezek is mielőbb kövessék a fővezér példáját. Ezt pedig előmozdíthatta az, hogy Görgey az orosz fogság kedvező tapasztalatairól számolhatott be a többi seregparancsnokhoz küldött leveleiben. A honvédségnek szerinte „ olyan bánásmódban van része, amely meglep, sőt szinte megszégyenít bennünket... szívélyes és lovagias. " Nem is maradt el a várt hatás! Először Damjanich János tábornok lépett Görgey nyomába. Augusztus 17-én délután megnyitotta Arad várának kapuit az orosz csapatok előtt. Dévánál augusztus 18-án a tiszai hadsereg Bem és Guyon tábornokok által vezetett maradéka tette le fegyvereit, a dél-erdélyi csapattöredékekkel történő egyesülése után. Vécsey huszárszádai élén egyenesen Nagyváradra, az orosz főparancsnokságra vágtatott (augusztus 21-én), míg gyalogságát augusztus 20-án, Borosjenőn fegyverezték le. Frummer ezredes csapatának lefegyverzésére 21-én került sor Hátszegen, Dessewffy Arisztid tábornok és Lázár Vilmos ezredes pedig kivételesen az osztrákok előtt kapituláltak augusztus 18-án, Karánsebesen. Rajtuk kívül már csak Zsibónál volt egy magyar csapat: Kazinczy Lajos ezredes mármarosi tartalékhadosztálya egyesült itt 22-én székely és észak-erdélyi alakulatokkal. Másnap ők is megkezdték a tárgyalást az oroszokkal, s a fegyverük letételére 25-én került sor. Ők adták meg magukat utolsóként a mozgó csapa5 Például Sáfrány Mihály is csak augusztus 23-án, Gyulán jegyezte be naplójába: „ Tegnap tudtuk meg plakátokról, hogyfogjok vagyunk. " = Sáfrány 4.; vagy Szalkay 64. : „ Míg az oroszok között voltunk... ki sem gátolt szabadságunkban, mehettünk, amerre akartunk..., de kit az osztrákok megkaphattak, elfogták és kifosztották mindenéből, ennélfogva többen tanácsosabbnak tartottuk megmaradni az oroszok között. "; AVT. II. kötet 11. Haynau, Paszkevics és Rüdiger levelezését lásd a 11-94. oldalakon; Katona, 33. 6 Degré 156. és 159. 7 PachlW. 265