A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Németh Csaba: A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán

Németh Csaba tok közül. Munkács augusztus 26-i kapitulációja után már csak az ország két legnagyobb erődje: a péterváradi és a komáromi tartotta magát.

8 A különböző helyszínekről a legkülönbözőbb utakon kerültek katonáink az osztrákok fogságába. Ha meg akarjuk tudni, hogy közülük kik fordulhattak meg Gyulán, meg kell vizsgálnunk, hogy mi történt az egyes alakulatokkal a fegyverletételüket követően. Kezdjük a fősereggel! Rüdiger, bár tudta, hogy az előzetes megállapodás szerint ki kellene szolgáltatnia a foglyait Haynaunak, mégis úgy rendelkezett, hogy Nagyváradra, az orosz katonaság főhadiszállására vigyék őket. Bizonyára időt akart nyerni, míg a cár döntése megérkezik, hiszen a nem remélt új helyzet alapján nem tarthatták lehetetlennek a korábban kötött megállapodás megváltoztatását sem. Haynau viszont már ezt az intézkedést is „szörnyű szerencsétlenég"-nek minősítette. Főként az dühítette fel, hogy „a lázadók 3000 kocsit raktak meg a legértékesebb rakománnyal, a kormány tulajdonával. Az oroszok kifosztottak minden kocsit...mindent elvitt az ördög." Már a fegyverletétel másnapján közölte a császárral, hogy személyesen fog beszélni Paszkeviccsel, de végül tartalékhadteste parancsnokát, Liechtenstein tábornokot küldte el Nagyváradra, hogy a foglyok kiadatását megsürgesse. Az említett szekerek átvizsgálásával pedig Reischach tábornokot, az I. hadtest egyik dandárjának a parancsnokát bízta meg. Paszkevics időközben felmérte, hogy mekkora diplomáciai bonyodalom származna a honvédek Nagyváradra irányításából, s megváltoztatta Rüdiger intézkedését. Arra hivatkozva, hogy a Nagyvárad-Arad közötti főutat szabaddá kell tenni a csapatmozgások számára, a foglyok tartózkodási helyéül Sarkadot jelölte ki.

9 Miért éppen Sarkad jött szóba? Haynau 15-én arra kérte Paszkevicset, hogy a foglyok közül azokat, akik korábban a császári seregben szolgáltak, Aradra, a többieket pedig Pesten át Pozsonyba küldje. Az orosz fővezér ugyan meg akarta várni a cár válaszát, de bizonyára jónak látta olyan helyen felállítani a fogolytábort, ahonnan akár Pest, akár Arad, vagy éppen Nagyvárad felé is könnyen el lehet jutni. E kívánalomnak pedig - mivel a honvédek ekkor már Nagyszalontánál jártak - Sarkad felelt meg leginkább. * A fegyverletételekhez: Arad: AVT II. 54.; Déva: HL 48/49. 43/344.; Borosjenő: HL 48/49. 43/430.; Hátszeg: HL 48/49. 44/58.; Karánsebes: HL 48/49. 43/426.; Zsibó: Hl 48/49. 44/137. A várak feladása: Horváth III. kötet 525-528. 4 Az eredeti szerződés megváltoztatásának óhaját tükrözte Paszkevics tábornagynak a cárhoz írott augusztus 15-i levele is: „Akasztófára juttathatom-e mindazokat, akik felséged jóságában reménykednek?" Bár amnesztiát javasolt adatni, s az ország régi alkotmányának helyreállítását, jó katonaként tudatja azt is, hogy mivel a többi magyar alakulat is követi Görgey példáját, nem fogja halasztani a tisztek Ausztriának történő kiszolgáltatását. = Katona 33-34.; Szalkay 63.: Nagysándor is úgy tudta: „az orosz tábornok megígérte, hogy nem fogja átadni a fegyvertelen hadsereget az osztrákoknak mindaddig, míg cárja az osztrák császártól az egész magyar nemzet számára különleges amnesztiát nem fog kieszközölni, s addig is a tiszteknél meghagyatnak kardjaik, s rangjok szerinti havidíjaikat fogják húzni. " Haynau levelei: AVT II. 64. és 51-53.; HL 48/49. 43/100. valamint 43/154. és 43/149.; Rüdiger augusztus 14-én még Nagyváradot, de 16-án már Sarkadot jelölte meg úti célként: AVT II. 31. illetve 46.; Görgey Artúr II. 432.: Görgey is úgy értesült, hogy augusztus 15-én Kisjenöről még Nagyváradra indították el a foglyokat, de Nagyszalontáról váratlanul visszafordították őket Sarkadra; A változás indoklása: Görgey István III. kötet 637.; Haynau augusztus 15-i levele: AVT II. 38. 266