A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Seres István: A Szarvas környéki folyami átkelők katonai szerepe és a szarvasi vár helyreállításának terve a Rákóczi-szabadságharc idején

Seres István ágyújukkal kartácstüzet zúdítottak a támadókra, a rác gyalogság pedig heves puskázással tartotta távol a kuruc lovasokat. Bónéék rögtön sürgető futárt küldtek Károlyihoz, hogy küldjön hamarjában gyalogos segítséget. Ugyanekkor segélykérő üzenet ment a közeli Szolnok kuruc parancsnokához is. Az összecsapás hírére Bertóthy István szolnoki parancsnok 25-én hajnali 4 órakor hírlevélben értesítette a vidék községeit, hogy 24-én bizonyos számú hadak [Török-]Szentmiklósnál megszorították a rácokat, mire az sáncba vette magát. Aki „igaz magyarnak tartja magát", az siessen hozzá Szolnokra, mert „most van ideje, itten ronthatni most a pogány rácságot. " Ugyanekkor Nagykőrös városának is írt. Levelében értesítette a város lakosságát, hogy az előző napon a rácok kifosztották Kunhegyes és Madaras városát

44

, és a kurucok azóta harcolnak velük. A nagykőrösiek sietve költöztessék át a Tiszán a segítséget, mivel reméli, hogy még aznap meggátolhatják, hogy az ellenség átlépje a Köröst.

45 Nyíri András kapitány öccse pedig Dobozi István debreceni bírónak vitte hírül, hogy Károlyi hadai Szolnok környékén összeakadtak a rácsággal, akiket megszorítottak. Dobozi rögtön két borbélyt küldött le, gondolván, hogy „ sebes elég esik. "

46 Károlyi, aki maga is majdnem 4 mérföldnyire volt a Zsákán levő gyalogságtól, semmiképpen nem tudott időben a csata színhelyére érni, mivel a vármegyék és a hajdúvárosok szófogadatlansága miatt nem volt elegendő lovas kocsija a gyalogság számára. Mindössze egy kuruc német kompániát tudott kocsira rakni, és két tarackkal valamint egy ágyúval Boné mellé küldte őket, ő maga pedig erőltetett menetben megindult a többiekkel. Éjfélre érkezett meg Túr mögött, a Berettyóhoz, azzal a szándékkal, hogy 25-én kora hajnalban tovább indul a rácok ellen. A több órás menetelés során kifáradt gyalogságának okvetlen szüksége volt néhány órányi pihenésre, mivel két napja egyfolytában meneteltek.

47 Időközben azonban a rácok megunták az egész éjjelen át tartó kartácstüzet és puskázást, virradatkor kétségbeesetten kitörtek a szekérgyürüből. A véres harc során a kurucoknak kétszer is sikerült visszaszorítaniuk őket, olyannyira, hogy két ízben már a sáncban vágták a rácokat Boné lovasai, a végén azonban, nem állván a rác gyalogosok lövését, a német gyalogságot hátrahagyva megszalad a magyar lovasság. A rácok egyenesen a szentandrási rév felé indultak, hogy mihamarébb hátuk mögött tudhassák a Köröst. Amikor Károlyi alig egy órányi járásra volt a a gyalogsággal, szanaszét széledve, csoportonként találta az egész lovasságot. Nyíri András kapitányt halálos lövés érte, és rajta kívül még 45 kuruc is elesett.

48 Számos katona megsebesült, sokuknak pedig a lova sérült meg a harcokban. Mivel a lovasság magára hagyta a síkon a gyalog németeket, azok közül is „elvesztek" többen.

49 Megsebesült a német kapitány is, de kielégítő állapotban volt, megmaradt németjeit gyalog hozta el csoportban a síkságon. A magyar ágyúkat mind elnyerték a rácok. 4 Madaras ez idő tájt történt felprédálásáról Bertóthy levelén kívül egyetlen más forrásunk sem emlékezik meg, holott a kunhegyesiek szerencsétlenségét több korabeli levél is említi. L. Bánkúti 1976. 256., 271. stb. 5 Hornyik 1868. 631. 6 Dobozi István Károlyinak, Debrecen, 1705. máj. 26. Balogh 1886. 18. 7 Károlyi jelentése szerint a gyalogság még 23-án indult meg Zsákáról, ami a Körösnél levő átkelőtől 13 mérföldnyi távolságra feküdt, de ez a távolság a mocsaras, zsombékos részeket kerülgetve 16 mérföldet is kitett. Károlyi Rákóczinak, Szentandrási puszta, 1705. máj. 25. Bánkúti 1976. 255. 8 Az elesett kurucok számát a Mercurius Veridicus kuruc újság adta hírül. L. Mercurius Veridicus 86. 9 Károlyi csodálkozott is, hogy „csak egy német is maradót meg, olly sik földön el hagyattatván az lovastul." L. Károlyi levelét Rákóczihoz: Gyulai tábor, 1705. jún. 4. Bánkúti 1976. 262. 246