A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)
Ando György: A békéscsabai tanyák
A békéscsabai tanyák MARKOVICZ Mátyás 1748-ból való tudósítása alapján képet kaphatunk az akkori építkezési technikák többjéről is: a) „igen gyakran láthatsz nádból épített parasztházacskákat és marhaistállókat... olyanokat, amelyek nádfalai polyvával hígított agyaggal vannak bekenve... ", másik mód mellyel MARKOVICZ még találkozhatott b) ,földalatti házacskákkal [vermekkel], amelyekben ez a vidék és a szomszédos vidékek is bővelkednek" 1 . MARKOVICZ harmadik típusként még megemlíti a vályogtéglából való építkezést is. Feltételezésünk szerint Csaba belterületén a szegényebb néprétegeknél még megtalálható lehetett a nád és a veremházak típusa, de erre az időre már a belterületen kialakult és dominánssá vált a vert falú és vályogfalú, náddal fedett simléderes házak variánsa. A két, korábban említett építkezési módot MARKOVICZ, megítélésünk szerint, az ekkor kialakulóban lévő Csaba határában található szállások bemutatásaként közli. Az 1772-ben végrehajtott úrbérrendezés - mely többek közt szabályozta a jobbágytelek nagyságát 20 (34 kishold szántóban és 22 kishold kaszálóban), - az Élővíz csatorna kiásása 1777-ben, később pedig a mocsaras határrészek lecsapolásával létrejövő újabb, földmüvelésre, állattartásra alkalmas földek keletkezése 21 kedvezően hatott a szállások nagyarányú elterjedésére. 1788-ra a szántó területe 28 130 holdra (Kismegyer, Nagymegyer, Soprony, Gerendás) a legelőké 23 621 holdra duzzadt 22 . A község lélekszámának nagyarányú növekedése mind több földterület megművelését hozta magával, s ez serkentőleg hatott a szállástelepülés létrejöttére. A gazdák várostól távolabb eső termőföldjeinek megművelése, a legelőkön ridegen tartott állatállomány növekedése szükségessé tette a tartósabb anyagokból való építkezést. A XVIII. század végére, XIX. század elejére tehetjük az ún. modernebb, főleg gazdálkodási funkcióval bíró szállások létrejöttét. A legfőbb szempont az állatállomány elhelyezése volt; kezdetekben a szállás istállóból és színből állhatott, melyet náddal fedtek, a sarokban nyitott tűzhely volt a melegedést, főzést és a világítást szolgálva 23 . Megítélésünk szerit a mezőgazdasági termelés nagyarányú növekedése, a gazdálkodás megszilárdulása, modernizálódása következtében a XIX. század elején vált szükségessé az ott-tartózkodást biztosító külön, tágasabb lakóépületek emelése a külterületen. Ekkortájt jelennek meg az első, tartósabb anyagokból épített lakóépületek a gazdasági célokat szolgáló épületek (istállók, ólak stb.) mellett. Építésüket már a városban emelt lakóházak mintájára kezdik alakítani - természetesen az egyszerűség és a funkcionalizmus betartásával. Ebben az időszakban már kialakult szállástelepülés létezéséről tudunk „...a vidék a' szorgalmas lakosságnak száz meg száz csinos tanyai épületjeitől fehérlik. Ezen tanyai épületek néhol olly sűrűn vannak egymás mellett, hogy szinte falukat képeznek,..." . 19 MarkoviczM.: 1991. 148-149. 20 Becsei J.: 1976.419-420. 21 Uo.:421. 22 Uo.:419. 23 Be lion T.: 1993.208. 24 HaanL.: 1991.28. 179
