A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Ando György: A békéscsabai tanyák

A békéscsabai tanyák 2 740 főre emelkedett

11

. Elsődleges lakóhelyeikre, ezek formájára csak következtetni tudunk. Tekintettel arra, hogy a táj ekkoriban még kopár, mocsaras vidék volt, házaikat a természet adta anyagokból, főleg a sokoldalúan hasznosítható, kiváló fizikai tulajdonságú nádból - paticsfal

12 - készíthették. Feltételezésünk szerint csupán a megtelepedést követő átmeneti bizonytalan időszakban - ami néhány évet foglalt magában - építkezhettek nádból. A XVIII. század 20-as éveitől kezdődően a telkek, a nagykiterjedésű határ fokozatos szétosztásával, a földigény kielégítésével a bizonytalanság megszűnésével helyzetük megszilárdulásával fokozatosan áttértek a tartósabb anyagok használatára, épületeik a korábbitól időtállóbakká váltak. így az 1740-es évekre kialakulhatott az ún. simléderes ház, melynek legjellemzőbb része az utcára benyúló félköríves sipkás tornác volt

13

. /. kép Simléderes csabai ház b) Külterület A megtelepedett lakosság kezdetben a falu határában (ez nem kizárólag Csabára jellemző) akkora legelőterületet és kaszálót használt, amekkorára szüksége volt saját állatállományának extenzív tartásához. 1717-ben a csabaiak Mezőmegyer, Kerekegyháza, 1719-ben Vésze, Gerendás, Kígyós majd 1730-tól a soproni és a gerendási pusztákat bérelték

14 legeltetés céljából. Az itt élő lakosság az állattenyésztés mellett földműveléssel foglalkozott, már a letelepedést követően is. A csabai határ nagyságára való tekintettel - a kezdeti néhány esztendőben - minden lakos ott foglalhatott magának földterületet, ahol akart, és akkora művelésre alkalmas területet, amekkorát megbírt művelni. A földművelés és a szántók művelésének akkori módjának figyelembevételével - miszerint a föld kihasználása után új szántóföldeket törtek fel - kijelenthetjük, hogy ekkor a letelepedést követően még nem alakulhattak ki a szállások. 12 DámL.: 1992.20. 13 KrupaA.: 1976.25. 14 Molnár A.: 1991.476. 177