A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

В. Szűcs Irén Első helyen kell említenünk afonókákat, ahová nem is mindig annyira a munka, mint inkább a szórakozás, a játék, a vidámság kedvéért jártak a fiatalok. A hagyományos paraszti életformában a fonók évszázadokon át igen lényeges szerepet töltöttek be: a nagyrészt önellátó háztartásokban biztosították a szövéshez szükséges fonalat, egyben a téli esték népszerű szórakozási alkalmának számítottak. Az egyházi szervek és a világi hatóságok egyaránt elítélték, sőt üldözték a fonókat, mondván, a nép bujálkodásának fő színhelyei, holott a népi erkölcs ott is szigorú mértékkel ítélte meg a lányok, legények viselkedését. Füzesgyarmaton az emlékezet szerint vegyes fonók léteztek, vagyis a lányok, asszonyok együtt dolgoztak. „v4z idősebb asszonyok figyelték a fiatalokat, ha valaki nem úgy viselkedett, ahogy illett, arra rászóltak, de nem sok lány jutott el odáig. " Álljon itt egy idős férfi igen találónak látszó véleménye is: „Kacérkodtak a lányok akkor is, most is, nem vótak rosszabbak attúl. Sok olyan játék vót a fonókákba, amikor meg lehetett tapogatni, csókolgatni a lányokat, de arra mindenki vigyázott, hogy a becsülete oda ne legyen. Csak akkor tisztelte a férj a feleségét, ha az érintetlenül ment hozzá. A kocsmai lányok meg a nyílvánosházbeliek mások vótak, azokon kitőthette az ember a vágyát. " A fonók időbeli meglétére vonatkozóan eléggé eltérő adatokkal rendelkezünk. Valószínűnek látszik, hogy e hagyomány az 1930-as évek közepéig dívott leginkább. Később, mivel a bolti anyagokhoz már könnyebben hozzá lehetett jutni, hanyatlásnak indult. A második világháború idején a ruhanemű hiány miatt ismét előtérbe került. A fonókáknak nem volt állandó helyük. „Házról házra jártak, megbeszéltük azt előre, hogy mikor, hova megyünk majd. " 10-15 lány is összegyűlt egy-egy fonóban. „Nagyon szerettek odajárni a fiatalok, ott lehetett szórakozni, énekelni, citer áztak. Oda már olyan lányok jártak, akik úgy érdeklődtek a legények után, mert mentek azok is mindig. " Ök csak a jószágok esti etetése után érkeztek csapatostul. Egy este több fonóba is ellátogathattak. „Ha nem tanáltuk ott azt a lányt, akit kerestünk, akivel jó lett vóna egy kicsit cicázni, akkor odébb álltunk. A legények bandába vótak, 8-10 legény vót együtt, azok olyan barátok vótak. " A legények megérkezése után nem sokkal befejezték a munkát, és elkezdődött a tánc, a játék. A legelterjedtebbek a párosító típusú játékok voltak, amelyeknek fontos eleme volt egymás kiválasztása és a csók (pl. „Kútba estem", „Fordulj bolha"). Általánosan elterjedt szokás volt a rokkafa ellopása, amit csak csókkal lehetett kiváltani. A fonóka befejeztével a lánynak illett kikísérnie szeretőjét, ha kinn töltött időt a többiek túl hosszúnak ítélték, akkor tréfás figyelmeztetésképpen bevizezték vagy mézzel kenték be a szöszét. A szerető kifejezést ekkor még az udvarló szinonimájaként használták. 166