A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a XX. század első felében A kalákában végzett kenderdörzsölő, kukoricafosztó, tollfosztó szintén szolgálhatott ismerkedési alkalomként. „Közösen végeztük ezeket a munkákat, vótak ott férfiak is, legények is, aztán danoltunk. Tréfáigattak az idősebbek, hogy kihez ki illene. Vót, hogy a kukorica- vagy a tollfosztás után még csináltunk egy házibálat is. " Udvarlás A lány hazakísérésével vette kezdetét az udvarlás, amelyre rendszerint valamilyen mulatság adott alkalmat. „Én a bálban ismerkedtem meg a felesígemmel, addig rimánkodtam az anyjának, amíg megengedte, hogy hazakísérjem ükét. Először csak a kapuban beszélgettünk, két-három alkalommal, aztán már bementem a házba is. Vót, aki egy évig is csak a kapuban beszélgetett a lánnyal, mert nem hívták beljebb. " A fiút jobbára csak akkor invitálták be, ha már tudakolództak felőle a szülők, hogy: „Mennyi a födjük, a vagyonuk, milyen hír járja róluk. " Csak komoly szándékú, azaz házasodni készülő legényt láttak szívesen a szülők. Helyi szokás szerint csak a hét meghatározott napjain mehettek a legények a lányos házakhoz, bár a nyári dologidőben 'ritkázták' a látogatásokat. „A régi világba csak úgy vót, hogy szerdán, szombaton meg vasárnap mehetett a legény, de mindig nem. " A legényjáró napokat még rigmus is megörökítette: „ Bárcsak szerda, szombat vóna, Hogy a babám mindig velem vóna!" A máskor érkező udvarlót nem fogadták szívesen, ami abban nyilvánult meg, hogy nem kínálták hellyel, a gazda kinti munkáját végezte, nem beszélgetett vele. A hagyományt az 1930-40-es évekig tartották tiszteletben. „Igen ritkán fordult elő, hogy nem akkor ment a legíny, mikor várták. Más estéken vígezte a lány a maga dógát, nem is vót úgy felőtözve. Mikor várta a szeretőjit, csak kicsinosította magát egy kicsit. De ha mán egy napon is nem jött, mikor lehetett vóna, akkor haragudtunk rá. " Szerdán és szombaton a jószág beetetése után, 6-7 óra felé mentek udvarolni, vasárnap már a délutáni órákban is lehetett, 8-9 óra körűiig maradhattak. Akinek túl hosszúra nyúlt a látogatása, azt nem vették jó néven, hiszen a másnapi teendők megkövetelték a családtól, hogy időben lepihenjenek. „Illett neki tudni, hogy meddig maradhat, aki túl sokáig maradt, annak azt mondta a gazda: - Agyalj asszony! Vetkezz lyány! Öcsémuram is elmegy mán!" 167