A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a XX. század első felében hőzöngtek". Szinte alig akadt bál kisebb-nagyobb verekedés, összetűzés nélkül. Ilyenkor a markosabb legények közül kikerült rendezők kivezették a rendbontókat, a részegeket, hogy intézzék el egymás közt, kinn, az udvaron a dolgot. A legények „ kakaskodása " félig-meddig természetesnek számított, nem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget még a szülők sem, hiszen ezzel bátorságukat, erejüket is próbálták bizonyítani az ifjak. A legnagyobb szégyen, ami egy lányt a bálban érhetett, az a kimuzsikálás volt. „Ha valamelyik legíny megharagudott egy lányra, mert hallott róla valami rosszat, vagy nem úgy viselkedett az a lány, ahogyan illett volna, nem ment el táncolni a fiúval, akkor azt a nótát húzatta, hogy »Magasan száll a daru«, és a lányt kivezette a táncteremből vagy ott hagyta tánc közben. " Kitáncoltatáskor gyakran húzatták a Rákóczi-indulót is. Ha egy legény vélt vagy valós sérelme miatt ilyen bosszút állt, annak általában az lett a következménye, hogy hónapokig nem mert a lány bálba járni. Szokás volt éjfélkor nőválaszt tartani, amikor is a lánynak azt illett felkérni, akivel a legtöbbször táncolt. A fiatalok egymáshoz való közeledése könnyen megvalósulhatott, mert „Előbb megismertük egymást a munkában, aztán a tánciskolában, aztán mindig jártunk a bálba." A bálból illett hazakísérni a lányt, ezt többnyire még tánc közben megbeszélték a fiatalok. „Az anyjátúl kellett megkérdeznünk, hogy hazakísérhetjük-e a lányát, vagy a lány is közvetíthetett, akkor az mondta meg a választ. " Ha az anyának nem tetszett a legény, akkor kitérő, elutasító feleletet adott. A hazakísérés úgy történt, hogy a fiatal pár elől ment, utánuk az anya, így szemmel tudta tartani őket. A legtöbb vélemény megegyezik abban, hogy nem amiatt kellett kísérgetni a lányokat, mert olyan laza lett volna az erkölcsük, hanem a bálok a szülők számára is kellemes kikapcsolódást jelentettek. Az idős emberek többsége sajnálja, hogy a bálok divatja elmúlt. „Ma a diszkó a mindenük, a régi, szép magyar táncokat meg elhanyagolják a fiatalok. " - mondják. Őszi, téli hétvégék kedvelt időtöltése volt az uradalmakban, a tanyákon a házibál, hiszen az ottani fiatalság ritkábban járt be szórakozni Füzesgyarmatra. Megbeszélés alapján felváltva tartották lányos házaknál. Ide nem kísérték el a szülők őket, a játékra, a táncra a háziasszony felügyelt. Az 1920-30-as évektől főként a fiatalok körében nagy népszerűségre tett szert a mozi, ahová egyre inkább ki-ki udvarlójával, barátnőjével ment el. Érdemes néhány szót szólnunk a műkedvelő előadásokról, hiszen még ma is szeretettel emlegetik GÁLFI Kálmán kántortanítót, aki a színjátszó csoportok betanításában, műsoros rendezvények szervezésében szerzett érdemeket. „A szórakozás a fiataloknak az vót, hogy vót Gyarmaton egy Ifjúsági Kör, én oda jártam. Gálfi kántornak hívták az első vezetőjét, nagyon finomlelkű ember vót. Az iskolába is ő tanított. Úgy összetartotta a fiatalokat! Télen színjátszást tanított velünk, négy hétig tanultunk, aztán előadtuk a Hangya vendéglőben. Mindig olyan sikerünk vót, hogy telve vót a ház. Hát nekünk ez vót a szórakozásunk. " A színjátszók javarésze a tehetséges parasztfiatalok közül került ki. Mivel a párválasztásnál lényeges szempont volt a szorgalom, a becsületes munkavégzés, amely adott esetben még a vagyon hiányát is ellensúlyozhatta némiképp, a közös munkák kiváló alkalmat szolgáltattak egymás megfigyelésére jobb megismerésére. 165