A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

В. Szűcs Irén Veres király, Vak Peti, Hátba ütlek, Szaladj ki! Míg a lányok labdáztak, addig a fiúk szőlőtőkéből faragott golyóval tekéztek. Ez a játék nagy ügyességet kívánt, nem is bánták, ha erejüket, bátorságukat fitogtathatták a lányok előtt. Különösen az 1930-as évek végéig örvendtek nagy népszerűségnek az ilyen jellegű játékok. A fiatalok játszóhelyei a vagyoni állapot szerint elkülönültek. „A gazdalányok nem játszottak szegínyekkel, oda se jöttek, azoknak megvolt a maguk társasága. " Közkedvelt időtöltésnek számított vasárnapokon, ünnepnapokon a sétálás. „Az nagy divat vót. A Kossuth utcán sétáltunk vasárnap dílutánonként. Valamelyik közel lakó barátnőnknél összejöttünk egy páran, onnan indultunk, de a szülők figyelmeztettek rá, sötítedésre aztán otthon legyünk. " A sétálás szokásos útvonala a piactértől a községházáig tartott. Az ünneplőbe öltözött lányok látványos felvonulása szemet gyönyörködtető látvány volt kiváltképp az őket mustrálgató legények számára, akik megpróbáltak szóba elegyedni a nekik tetsző lánnyal. Ha szerencséjük volt, még haza is kísérhették. Az eddig említett játékok, szórakozások során a lányok és a legények is korcsoportok szerint elkülönültek, a 13-15 éves süldőlányok nem vegyültek össze a 16 év feletti eladólányokkal, a 14-17 éves sihedereket pedig nem fogadták be a már kocsmába is eleljárogató, udvarolgató idősebb legények. Különösen a század első évtizedeiben, de egészen a 40-50-es évekig igen kedvelt volt a fiatalok körében a bálba járás. A legnagyobb bálokat húsvétkor, pünkösdkor, szüretkor, karácsonykor rendezték, de igen nevezetes volt a Katalin-bál is. Szüreti bálákat még a 60as években is tartottak. Az idősebb emberek még ma is elragadtatással, örömmel beszélnek kedves báli emlékeikről. A bálák rendjét szigorú íratlan törvények szabályozták, amelyek egyrészt megerősítették a részt vevők gazdasági-társadalmi helyzet szerinti elkülönülését, másrészt a közösség által kívánatosnak vélt magatartástól, viselkedési formáktól eltérő egyéneket kiközösítették, megbüntették. A kisgazdáknak a Gazdakörben, valamint az Ifjúsági Körben, a törpebirtokosaknak és a napszámosoknak a Munkás Egyletben voltak rendezvényei, az iparosok pedig az Iparos Körbe jártak. A meghívós bálokba szóló meghívót megtiszteltetésnek vették. Megegyeznek a vélemények abban, hogy nagy szégyennek számított, ha egy lány egyedül merészkedett el a bálba. Általában az anyjuk vagy valamelyik idősebb nőrokon, esetleg szomszédasszony kíséretével illett menni. „ Kísírte a lányt az anyja, egyedül nem mehetett, mert akkor arról mán nem jót mondtak. Vót, aki két-három rokonlányra is vigyázott, lyukcsőszöknek hívták őket. Kísőbb mán a barátnők is elmehettek együtt. A fiúk körbe-körbe sétáltak a bálteremben, mielőtt a tánc megkezdődött volna, nézték, mustrálták a lányokat. Előtte az ivóban vótak, inkább csak zenére jöttek be. " Az egyedül álldogáló legények csoportját majomszigetnek nevezték. Tánc közben senki sem adta szívesen át a választottját, a lekérés miatt „vérmesebb legínyek gyakran 164