A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a XX. szazad első felében „ Mondták a lányoknak, ha olyan iszákos legényhez húztak: ne menj hozzá, mert a részegeskedés az megmarad, az a víribe van. A lopásról is ezt mondták. Híre terjedt annak is, ha valaki dologkerülő vót. Az olyat nem szerették a tisztessíges emberek, annak csak olyan vót a barátja, mint ő maga. " Egy másik vélemény szerint: „Minden számított, az is, hogyan níztek ki, az is, hogy dógos, tisztessíges-e. Aki rendes lány vót, az tisztessíges férjet is kapott. " A lányokkal, legényekkel kapcsolatos esztétikai jellegű elvárások jórészt eltérnek a mai kor szépségideáljától. E tekintetben is a munkabírást, az erősséget kifejező izmos testalkat, piros-barna kerek arc számított szépnek. Kétségtelen, hogy a külső jegyek a párválasztásnál gyakran háttérbe szorultak. „Níztík az arcát, hogy jóképű legyen, ízlés dóga vót. Azt is mondták, hogy minden szípsíg, a jóság, meg ha egy férfi egy fokkal szebb az ördögnél, akkor az mán elfogadható. " Egyéb általánosan elvárt tulajdonság volt még a férfiakkal kapcsolatban a táncra, dalolásra való hajlam, lányok, menyecskék esetében pedig a jó kedély, beszédesség. Egy-egy családban a lányok helyes viselkedésére, annak már idejekorán történő elsajátítására mindig nagyobb gondot fordítottak, mint a fiúk esetében. „ Rendesen, tartózkodóan kellett nekik viselkedni, a lányokat erre már kiskoruktól kezdve tanították. " A lányok nevelésére a szigorúság volt leginkább a jellemző, így próbálták az anyák elkerülni azt a szégyent, amit egy megesett lány jelentett a családnak. A lányt naplemente után már nem engedte ki az anyja a kapun, „estefelé hazafelé" - mondták. Párválasztási alkalmak Falun ismerkedésre a közös szórakozás (vasárnapi játék, sétálás, tánciskola, bál stb.) és a közös munkaalkalmak (kenderdörzsölő, aratás, kukoricafosztó, tollfosztó stb.) nyújtottak lehetőséget. A fonóknak kiemelkedő szerepük volt e téren. Nem hanyagolhatók el az olyan családi események sem, mint a lakodalom, keresztelő, névnap, disznótor, amelyek szintén jó alkalmat kínáltak a párválasztásra. Tavasztól őszig, amikor a mezőgazdasági munkák engedték, vasárnaponként szívesen gyűltek össze a fiatalabb lányok és a siheder legények, hogy kint játsszanak a gyepen. „ Vót, hogy húszan-harmincan is összejöttünk a Nagygyepen, és ott cicáztunk. Vegyesen vótunk fiúk, lányok. Párba álltunk, vót egy kapitány, aki elkiáltotta magát, hogy: - Cica, ciccl Erre a hátsó párok előre szaladtak, a többiek is futottak, és akit elkapott a kapitány, következőleg az mondta, hogy: - Cica, ciccl Aztán újra kezdődött az egész játék. " 15-16 éves fiatalok jártak a labdázőba. A labdajátékok egész sorát ismerték és játszották, egyik közkedvelt mondókájuk így hangzott: Egy előre, Két kettőre, Három hatra, Hat kilencre, Üsd ki tízre, 163