A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

В. Szűcs Irén Fiatal lányok Füzesgyarmati leány (Sárréti Múzeum, lelt. sz.: Td. 82.168.1.) (Sárréti Múzeum, lelt. sz.: F 4155) A 20-30 holddal rendelkező kisgazdák nem szívesen kerültek házassági kapcsolat révén rokonságba olyan családokkal, akik csak pár holdat mondhattak magukénak. A felesföldet művelők pedig a napszámos embereknél tartották magukat többre. A jobb megélhetést biztosító föld megszerzése érdekében nemigen törődtek a fiatalok érzelmeivel. „A juss számított, nem a szerelem, de ha nagyon szerették egymást, azért valahogy csak összekerültek. " A szülői akarattal ellenkező fiataloknak néha a kitagadás lett a sorsa, ami azt jelentette, hogy el kellett otthonról menniük, és az örökségből sem részesültek. A kitagadás, noha szokás szerint végérvényesnek számított, mégis előfordult, hogy az első unoka megszületése feloldotta a gyűlölséget. „A feleségem nagyanyja egy szolgalegényhez ment hozzá, pedig egész gazdag család voltak. A falunak egy kicsi kunyhójában laktak, de mikor megszületett az unoka, akkor visszahívták a gyerekeket, de addig semmilyen támogatást nem kaptak a szülőktől. " A rokonházassággal járó vérfertőzést nagy bűnnek tartották, gazdacsaládoknál egykék esetében mégis előfordult, hogy már kiskoruktól úgy nevelték, miszerint valamelyik unokatestvére veszi majd el. Az ilyen házasságok indítéka a vagyon egybenmaradása volt. A megfelelő házastárs kiválasztásában közrejátszott az adott család jó hírneve is. A léha, részegeskedésre, lopásra hajlamos családokat, legényeket megvetették. 162