A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a XX. század első feléhen „Az én időmben már nem volt meg, de hallottam róla, hogy Kisgyarmatról nem mehettek át udvarolni Nagygyarmatra, meg fordítva. A közsíg közepin megy egy csatorna, az Ér, az vót a túl a gát, ez meg az inneni gát. Aki átment udvarolni, azt ólmosbotokkal vertík meg az ottani legínyek. Fíltette mindegyik rísz a maga lányait. " Az emlékezet szerint nagyjából az 1930-as évekig tartották tiszteletben ezt a ma már csak értelmetlen torzsalkodásként, virtuskodásként emlegetett szokást, aminek valójában több évszázadra visszanyúló gyökerei vannak. KARÁCSONYI János említi FüzesGyarmat leírása kapcsán, hogy „a XV. században a földesurak 2 részre osztották Gyarmatot. A községen ma is keresztül vonuló értől nyugatra eső részt Nagy-Gyarmatnak, a keletre, Pázmány felé eső részt Kis-Gyarmatnak hívták." A vallási endogámia gyakorlatára is bőven találunk adatokat. A füzesgyarmati lakosság zöme református, hiszen az 1730-as évektől induló nagyarányú telepítések során az összeütközések elkerülése érdekében az Alföld több helységébe igyekeztek egy vallású és egy nyelvű jobbágyokat költöztetni. A katolikus lakosságot a vagyonosabb réteg képviselte. A reformátusokra is, de főként a katolikusokra voltjellemző, hogy egymás között házasodtak. „Katolikus ritkán házasodott össze reformátussal, akik mégis, azok reverzálist kötöttek. A pap előtt nyilatkoztak, hogy a születendő fiú az apa vallását, a lány az anyáét örökli majd. Egyik egyház sem engedte át a másiknak szívesen a híveit. " Az általam megkérdezettek többségének a véleménye szerint „ a gyarmati reformátusok nem voltak olyan vallásosak, de a katolikusok nagyon vallásosán éltek. Az úri családok, inkább ők vótak katolikusok, azok annyira ragaszkodtak a valláshoz, hogy ők csak olyan párt is választottak maguknak. Még a cselédtől is megkérdezték, hogy milyen vallású, ha nem katolikus volt, nem vették fel. " A jobb módú unitárius gazdák is inkább csak egymás közt házasodtak. A paraszti rétegek között fennálló vagyoni és rangkülönbség szintén meghatározó erejű tényezőként jött számításba a párválasztásnál. Itt is élt az az országszerte ismert mondás, hogy „guba a gubához, suba a subához. " A földdel bíró családok vigyáztak arra, hogy azonos körülmények között élőkkel kössenek házasságot. „Mind csak a maga fajtáját szerette, nem nagyon ment paraszthoz az iparoslány sem, mert az feljebbvalónak képzelte magát, a parasztok is külön-külön vótak, kinek mennyi vagyona vót. " „Inkább a szülők határozták meg azt (tudniillik a párválasztást). Vót, hogy a lány nem akart hozzámenni, de csak erőltették. Gyűjtöttek a vagyonra. A vagyonos embernek 300 hold földje is vót, az mán nem kötötte össze magát egy 60 holdassal. " 3 Karácsonyi János, 1896. 116. 161