A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

В. Szűcs Irén A párválasztás szempontjai A párválasztást a falusi-paraszti társadalomban olyan, hosszú idők alatt kialakult kötöttségek szabályozták, amelyek jórészt megakadályozták a fiatalok szabad akaratának, vonzalmának érvényesülését. A döntés joga általában a szülőket illette meg. Nemcsak Füzesgyarmat, de sok más alföldi település esetében is érvényes volt az a szokás, hogy a legények csak a katonaidő letöltése után házasodhattak. Előtte is sor kerülhetett ugyan udvarlásra, de esküvőre csak ritkán, ha például a lány teherbe esett, vagy a szülők féltek a jónak ígérkező, vagyonos jelölt elszalasztása miatt. így a férfiak esetében a házasságkötésre leggyakrabban a 25-30. életévben került sor, míg a lányok 16-22 év körüliek voltak. A 6-8 éves korkülönbséget természetesnek, sőt kívánatosnak tartották. A század első felében a férj többnyire valóban ura volt feleségének és a kellő korkülönbség csak növelte tekintélyét. „ Előfordult, hogy az olyan kardos menyecskéknek a pipogya urát gúnyolták: Na, kendnél is az asszony hordja a kalapot! - mondták. Nem sokra becsülték az olyan embert. Még a többi asszony is megvetette. Megszokták azt rígen, hogy míg otthon vótak, az apjuk parancsolt, utána meg az uruk. " A lányok a 16. év táján léptek be az eladólányok sorába. „A szegínyebb lányoknak később udvaroltak, mert azt nem tudták úgy ruházni. " Amelyik lány 4-5 éven belül nem ment férjhez, arra már könnyen rámondták, hogy vínlány, különösen a század első évtizedeiben. Közeledve napjainkhoz a vénlányság, öreglegénység korhatára kitolódik. „16 évesen firhe ment, 20 felett mán vínlány vót. Most kísőbb mennek firhe, aki tanul, annak nem is érdemes. Ma sokan dógoznak a lányok közül, azoknak nem sürgős, el tudják tartani magukat. " Ma a 30^40 éves nőkre mondják, hogy vénlány, a 40 feletti férfiakra, hogy öreglegíny. Akik nem alapítottak idejében családot, azokat lenézte a közösség. Úgy vélték, jellemhiba vagy az esetlegesen meglévő testi, esztétikai fogyatékosság lehet az oka, hogy ilyen szerencsétlenül alakult az életük. Az ilyen személyek kimaradtak a hagyományos szórakozási formákból. A vénlányok köztes társadalmi helyzete olyan külsőségekben is megnyilvánult, mint az öltözet, hajviselet, ami átmenetet képezett a lányok és a menyecskék között. A házasodás területi korlátai az 1920-30-as évekig elég erősen éltek. Ez a 'hasonló a hasonlóval házasodjon' alapelv uralkodó voltára utal, ami a vagyon, a vallási és nemzetiségi hovatartozás, a foglalkozás tekintetében is érvényesült. Visszatérve a párválasztás térbeli korlátozásához, elmondhatjuk, ha nem is túl gyakran, de előfordult távolabbi helyekről (pl. Szeghalom, Bucsa, Biharnagybajom) történő házasodás, bár az ilyen esetekről általában nem volt túl hízelgő a tágabb környezet véleménye: ,^4rra azt mondták: Na. ez se talált szart helybe, elment fosért a szomszédba. Ez sokszor be is vált. " Az endogámiának élt egy sajátos formája is Füzesgyarmaton: 160