A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Szendrei Eszter: Társadalomnéprajzi adatok Méhkerékről

Szendrei Eszter összes, háztartással kapcsolatos tevékenység. Az elöregedett családtagok inkább csak formálisan vettek részt a munkában; a nehéz mezei munkát minden esetben a család fiatal férfijai bégezték, Az idős férfiak feladata az udvar rendben tartása, az állatok takarmányozása és tisztántartása volt. A női munkákban is érzékelhető volt a korosztályonkénti munkavégzési rend. A kender otthoni feldolgozása a fiatal nők feladata volt, míg az idős asszonyok sütöttek-főztek a családtagokra, a mosást általában közösen végezték, valamennyi nő részt vett a munkában. A kenyérsütés, mely nem csak kötelesség - hanem szimbolikus jelentést is hordoz, tehát bizonyos privilégiumot, rangot feltételez - az idős asszonyok fontos tevékenysége volt. A munkamegosztás, a közös munkák a családi tulajdonban lévő föld müvelése, a gazdasági munkák ellátása nem csupán vérségi szálon erősítette, hanem gazdasági értelemben is - mintegy kényszerítette - az egymásra figyelő és építő „összedolgozást". „A földet együtt művelték, az ekét, boronát közösen használták, nem volt megkülönböztetés, hogy melyik darab kié. A családon belül minden közös volt. Együtt dolgoztak, együtt laktak egy fedél alatt, együtt főztek, együtt ettek. Ahol nagy család volt, ott elosztották a munkát. A szántás, vetés a fiatalemberek dolga volt, de a szülők irányították őket. A kapálást, gyomlálást a fiatal férfiak és nők együtt végezték, az aratást szintén. Betakarításkor az emberek hordták a szálas gabonát, zsákoltak, trágyát hordtak, ugaroltak. "

23 Amikor a szülők kiöregedtek a munkaképes korból, gyermekeik gondoskodtak róluk. A földet szétosztották egyenlő részekre, a gyermekek számának arányában. A betakarított terményből egy előre meghatározott mennyiséget (általában másfél mázsa búzát, ugyanennyi árpát és a termés mennyiségétől függően kukoricát) biztosítottak külön-külön azaz gyermekenként - a szülök részére. Másik megoldás volt, főleg a nagyobb földet birtokolok esetében, hogy egy hold földet külön a szülők számára müveitek meg és takarítottak be közös munkával gyermekeik. Ennek a holdnyi földterületnek a termését teljes egészében a szülők kapták. Az a gyermek, aki a szülők gondozását magára vállalta, haláluk után a szülői ház kizárólagos örököse lett. Ha egyik gyermek sem lakott egy házban szüleivel, azok halála után a házat eladták, az árát elosztották egymás között. Az adatközlők azonban ilyen esetekre csak, mint ritkán előforduló kivételekre emlékeznek vissza. Ugyancsak ritka volt az olyan házaspár, akiknek közös életét nem kísérte gyermekáldás. Az ilyen ritka esetekben valamelyik sokgyermekes, szegényebb sorsú rokon család kisgyermekét fogadták örökbe. Az örökbefogadott gyermek örökölte nevelőszülei javait, minek fejében gondoskodott róluk öreg napjaikban. A második világháborút követően a rokonsági rendszerben és a családszervezet működésében jelentős változások történtek. Az iskolázottság, a faluból való kimozdulás a patriarchális jelleg és az ebből következő szemlélet felbomlásához vezetett. Nemcsak a család nőtagjainak másodrendűsége oldódott fel, hanem a gyermekek szerepe, a velük való bánásmód minősége is megváltozott. Ugyanakkor a korábban jellemző öt-hat gyermekes családmodellt felváltotta a két- háromgyermekes kiscsalád. A többgenerációs családok együttélése - ha nem is tűnt el -jelentős mértékben átalakult, és ezzel együtt átértékelődött az egyes családtagok szerepe és családon belüli megbecsülése. A fiatal házasok - még ha együtt élnek is szüleikkel - háztartásukat maguk vezetik, életük rendjét maguk szabják meg. 2j Ua. mint a 13. sz. jegyzet 138