A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Liska András: Egy 8–9. századi település emlékei Gyulavári határából

Egy 8-9. századi település emlékei Gyulavári határából sonló tárgyak töredékeinek szétválaszthatóságát. A töredékek mindegyikének anyagát nagyobb részt cseréptörmelékkel és kevés szerves anyaggal soványították, a cserepek törésfelületében több, nagyobb cserépdarab figyelhető meg. A sütőharangok töredékei között 1 db fülindítást, 10 db peremtöredéket és 7 db oldaltöredéket lehetett megkülönböztetni. A kisméretű töredékek alapján a sütőharangok méretét nem tudjuk pontosan meghatározni. A hasonló típusú példányok átmérője kb. 30-40 cm között rekonstruálható.

7 Peremük egy töredék kivételével elvékonyított, és lekerekített, falvastagságuk 1,3-1,7 cm közötti. Kidolgozásuk alig igénytelenebb a kézzel formált fazekakénál, külső felületük egyenetlen, a töredékek belső oldalán durva elsimítás nyomai láthatók. Színük kívül sárgásbarna, belül sárgásvörös, ami alacsony hőfokon történt kiégetésről tanúskodik. Összesen 3 db olyan töredéket sikerült találni, amelyek minden bizonnyal kézzel formált cserépbogrács töredékeiként értelmezhetők (4. kép 1-3). Mindhárom olyan peremtöredék, amelyen jól megfigyelhető a cserépbográcsokra egyértelműen jellemző belső függesztő fül kialakítása.

8 Anyaguk cseréptörmelékkel és kisebb részt szerves anyaggal soványított. A legnagyobb töredék pereme rövid, kihajló, egyenesre levágott. Az elvékonyított perem alatt, az edény belső oldalán látható a felfüggesztésre szolgáló fúl, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a belső oldalra 11 cm hosszan és 2,5 cm szélességben felrakott tömör, középen kissé benyomott fúlrészt két helyen, függőleges irányban átfúrták (4. kép 1). A cserépbográcson ezek a függesztöfülek eredetileg minden bizonnyal párban, szimmetrikusan, az edény két oldalán, belül helyezkedtek el. Egy másik töredék pereme rövidebb az előzőnél, majdnem vízszintesen kihajló, és egészen elvékonyított. Ez egy jóval vékonyabb falú cserépbogrács darabja. A belső függesztőfül kialakítása az előzőhöz hasonlóan történhetett, bár ebben az esetben csak az egyik függőlegesen átfúrt lyuk csonkja látható (4. kép 3). A hasonló, korongolatlan cserépbográcsok belső függesztőfülei szintén közvetlenül a perem alatt, vagy majdnem a perem alatt helyezkednek el.

9 A cserépbográcsok kidolgozása a kézzel formált fazekakéhoz hasonló, külső felületük egyenetlen, belső oldalukon pedig kifejezetten durva elsimítási nyomok figyelhetők meg. Színük a külső és belső oldalukon egyaránt vörösesbarna, illetve szürkésbarna, törésfelületük sötétszürke színű, kiégetésük alacsony hőfokon történhetett. A tárgyalt kerámiatípusok a késő avar kor késői szakaszára keltezhetők, előfordulásuk több esetben párhuzamba állítható a kézzel formált cserépbográcsok megjelenésével. Ez utóbbi típus 8. századi megjelenésének ötletét Vida Tivadar vetette fel,

10 mely szerint a sütőharangokkal együtt ezek az edények jellemeznék a klasszikus griffes-indás népesség 8. századi telepeinek keramikáját. A korábbi elképzelések szerint ezek a típusok csak a 8-9. század fordulóján jelentek meg, de igazából csak a 9. században voltak jellemzők.

11 A feltáráson előkerült leletanyagban 252 db (52,9 %) korongolt edénytöredék volt, amelyek mind fazekak töredékeinek bizonyultak. Az anyaguk soványítására nagyobb részt egészen apróra tört kavicsot, illetve szemcsés homokot használtak, ám nem kevés töredék esetében jól megfigyelhető, hogy apró szemcséjű, egész kavicsot is alkalmaztak. 7 Bálint 1991.59. 8 Elképzelhető, hogy a kézzel formált fazekaknak meghatározott oldaltöredékek között cserépbográcsok oldaltöredékei is vannak, ám ezeket gyakorlatilag lehetetlen egymástól elkülöníteni. Egyértelműen cserépbogrács töredékeiként csak a jellegzetes kiképzésű peremtöredékek határozhatók meg. l> Szőke 1980. Abb. 5/13, 15., Abb. 8/15, 16., Mesterházy-Horváth 1983. 5. kép 5, 6. 10 Vida 1991/b. 392. 11 Szőke 1980. 187'., Mesterházy-Horváth 1983. 122. 69