A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Liska András: Egy 8–9. századi település emlékei Gyulavári határából

Lis ka András A 33 db peremtöredék közül 6 db feltehetőleg ugyanazon kis edény nem összeilleszthető darabjai. Ennek rövid pereme kihajló, ferdén levágott. A további peremtöredékek egy-két kivétellel közepes, vagy ennél valamivel nagyobb méretű fazekakból származnak, amelyek magassága nem haladta meg a 20-22 cm-t (4. kép 4-10; 5. kép 3-5). Csupán két olyan peremtöredék van, amely kb. 30 cm magas edényből származhat (5. kép 1-2). Az igen rövid fazékperemek kihajlóak, és ferdén levágottak (4. kép 7, 10; 5. kép 5), vagy lekerekítettek (4. kép 6, 8, 9; 5. kép 4), néhány perem külső éle pedig függőlegesen levágott (4. kép 5; 5. kép 3), s csupán egy töredék pereme vízszintesen levágott (4. kép 4). A kézzel formált fazekak esetéhez hasonlóan, a korongolt fazekaknál is nehéz pontosan meghatározni az edények eredeti formáját a viszonylag kicsiny, és nem összeilleszthető töredékek alapján. Néhány nagyobb peremtöredék és egyes jellegzetes oldaltöredékek alapján megállapítható, hogy a fazekak, amelyekből a töredékek származnak, a felső harmadukban, a vállrész alatt kiszélesedő, lefelé szűkülő típusúak voltak. A fazekak fenéktöredékein jól megfigyelhető a lassúkorong használatából eredő egyenetlenség. A töredékek falvastagsága 0,5-1,2 cm közötti, a kisebb méretű edényekből származó töredékek vékonyabb falúak, mint a nagyobb fazekakból származók. A töredékek színe igen változatos, a színskála a sárgás vöröstől a sötétszürkéig terjed. A cserepek nagyobb része kívül és belül is szürkésbarna színű, foltos, törésfelületük pedig sötétszürke. Előfordulnak külső és belső oldalukon, valamint törésfelületükön szintén egészen élénkvörös színű darabok is, ezek kiégetése már magasabb hőfokon történt. A töredékek nagy része nem egyenletes színű, hanem sötétebb vagy világosabb foltos, ami egyenetlen kiégetésre utal. A tárgyalt, lassúkorongon formált fazekak töredékeinek kidolgozása a kézzel formált edényekhez mérten jobb, igényesebb, a felületek általában elsimítottak, az edények készítői törekedtek a szabályos, szimmetrikus formák elérésére. A korongolt edények töredékeit vizsgálva feltűnő a díszített darabok nagy száma. A korongolt cserepek 64,2 %-án figyelhetők meg bekarcolt vonalak. Amennyire a töredékekből megállapítható, a fazekak vállrészét, illetve felső harmadát díszítették bekarcolással, a díszítmény csak az edény középvonaláig húzódott. Egy töredéken a perem belső oldalán bekarcolt hullámvonalköteg-díszítést figyelhettünk meg (5. kép 1). Ezeket a jellegzetes módon díszített edényeket Garam Éva a 8-9. századra keltezte: a griffes-indás népesség késői generációi használhatták a tárgyalt kerámiát.

12 A bekarcolt vonalak mélysége, sűrűsége és vezetése alapján 5 díszítési típust lehet megkülönböztetni a korongolt kerámia leletanyagában: 1. Szimplán bekarcolt hullámvonal, kissé szabálytalan hullámokkal (4. kép 5; 5. kép 2). 2. Szimplán bekarcolt hullámvonal, sűrű, alacsony hullámokkal (5. kép 3, 4). 3. Hullámvonalkötegek szabálytalan hullámokban (4. kép 9; 5. kép 5; 7. kép 4). 4. Sűrűn, mélyen, vízszintesen, fésűszerü eszközzel bekarcolt, hullám-, és egyenes vonalköteg, több esetben váltakozva (4. kép 7-8; 5. kép 1, 6-10; 6. kép 1-11; 7. kép 1, 3, 5-6, 9). 5. Nagy közökkel, sekélyen, vízszintesen bekarcolt, szimpla, párhuzamos vonalak (4. kép 4; 7. kép 2, 7-8, 10). A szemcsés, apróra tört kaviccsal soványított anyagú, korongolt agyagedények a 8. századi települések fazekasságára jellemzők, ezek az egész avar településterületen megtalálható edények helyi, kb. 25 km-es hatósugarú műhelyekben készültek. 12 Garam 1981. 145. 13 Vida 199l/a. 136. 70