A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Csobai Lászlóné: A gyulai románok nemzetiségi életének néhány jellemzője a letelepedés utáni két évszázadban

BMMK 20 (1999) 369-377. A GYULAI ROMÁNOK NEMZETISÉGI ÉLETÉNEK NÉHÁNY JELLEMZŐJE A LETELEPEDÉS UTÁNI KÉT ÉVSZÁZADBAN - Csobai Lászlóné — A mai Magyarország egy adott nemzeti kisebbségének kutatását nem lehet a történeti kutatás klasszikus módszereivel művelni. A fő kérdések mindenek előtt a társadalomtörténet oldaláról megközelítve válnak megfoghatóbbá, mélyebben kutathatóvá. Mindenképpen így is számos olyan nehézséggel kell szembenéznie a kutatónak, mint a források hiánya vagy azok feldolgozatlansága, esetleg nehéz hozzáférhetősége. Ebben a tanulmányban a Gyulán élő románság történetének sajátosan alakult osztályviszonyaira, a magyarok, románok és németek által lakott település társadalmának egészében elfoglalt helyére, szerepére vonatkozóan szeretnék néhány megállapítást tenni. Azokra az összefüggésekre szeretném ráirányítani a kutatás figyelmét, amelyek elengedhetetlenül fontosak a nemzetiség egésze gazdasági, művelődési fejlődésének megértése szempontjából. Célom nem utolsó sorban az, hogy a többségi nemzet egyre többet tudjon meg a több évszázada vele együtt élő kisebbség történetéről, kultúrájáról. A mai magyarországi románok az ország délkeleti részén, a Dél-Alföldön élnek. Történelmüket részletesebben a XVIII. századtól, Békés megyében a török pusztítás után, a megye 1715-ös újjáalakulásától követhetjük nyomon. Jelenlétüket már a korábbi történeti források is bizonyítják. A görögkeleti egyházaknál fennmaradt források, illetve a különböző megyetörténeti, város- és községtörténeti monográfiák, egyéb feldolgozások szólnak a román anyanyelvű lakosság ittlétéről, már az előző századokban is. A gyulai uradalom 1525-ben három városból és 46 faluból állt. Az 1525. évi jövedelmi jegyzék szerint az uradalom területén 1057 cenzust fizető jobbágy élt, 700 telkes és 40 oláh jobbágy.

1 Evlia Cselebi török világutazó szerint 1665-ben Gyulán a török lakosságon kívül magyarok és románok élnek." Főként a görögkeleti egyházi forrásokban találunk a románságra vonatkozó utalásokat. Békés megye 1715-ös újjáalakulása után végleg 1722-ben a gyulai uradalom is, mint ahogyan Békés megye pusztáinak zöme, Harruckern János György udvari hadiszállító tulajdona lett. Az új földesúr elemi érdeke lett, hogy birtoka benépesüljön, mivel a törökdúlás alatt és azt követő Rákóczi szabadságharc idején csupán néhány helység volt folyamatosan lakott, mint például Gyula. Az új földesúr szándéka találkozott a jobbágyoknak az Alföld felé irányuló vándormozgalmával, akik a szabad vallásgyakorlat, a földfoglalás mellett a jobbágyi terhek mérséklését is remélték. A visszatelepülést, a 1 Scherer Ferenc Gyula város története. I köt.,Gyula 1938. 70. A jegyzéket közli Veress Endre: Gyula város oklevéltára 1313- 1800. Budapest, 1938. 87-90. 2 Evlia Cselebi Magyarországi utazásai 1664-1666. Fordította: Karácson Imre. Bp. 1908 MTA. Kiadó. 226. 369