A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Tészabó Júlia: Játékgyár a századfordulón. Az Első Magyar fa- és mechnée játékszergyár, Bártfa–Békéscsaba története 1884–1904–1910

Játékgyár a századfordulón napról-napra emelkedik, és csak azután döntsenek a gyár jövője felett." Ő maga is szívesen felajánl bizonyos összeget. Ugyanakkor a vitában javasolják a gyár profiljának hazai emléktárgyakkal való kiszélesítését, mert kevés a hazai kereskedő, aki játékszerre megrendelést adna. Ez is a magyar iparpártolás egyik nagy hiányossága: hiába támogatják az ipart, ha a növekvő termelést a kereskedelem nem veszi át, holott igény volna rá. Gyakorlatilag ez az egész magyar játékipar egyhelyben toporgásának oka: a nagykereskedőnek a minden igyekezet ellenére is kis mennyiségű és kevés féle árut tartalmazó magyar termékskálával egyszerűen nem érdemes foglalkoznia, jobban megéri a nagyban és specializált játékgyáraiban sokfélét termelő külföld felé kapcsolatait kiépítenie, mert "megszokta, hogy egyegy nagyobb számú árusorozatot lehetőleg egy forrásból szerezzen be."

28 Az iparegyesületi vita résztvevői nem pártolják a Werther-féle gyárnak a főváros közelébe költözését, mert ott a házbér és a munkaerő drága volna. A békéscsabai korszak 1903 decemberében a Békés megyei alispán jelentésében már, több más újonnan létesítendő gyár között, (pl. a harisnyagyár, műbútorgyár), a Békéscsabán létesítendő játékgyárat tényként említi. Megindul a szokásos segélykérési processzus: Werther most Békéscsabán kér és kap segélyt, a városi közgyűlés a korábban említett 1400 korona éves segélyen túl 1904. január 15-én újabb 3500 koronát szavaz meg. De valószínűleg ez nem elég, hiszen a közgyűlés később is foglalkozik a játékgyár segélyezésével. A Békésmegyei Közlöny januári eseményként említi a gyár áttelepülését, de úgy tűnik, ez csak az átköltözés kezdetének időpontja. Közben még Bártfa is küzd a gyárért, segélyt szerez a minisztertől, de a polgárok ellenállását nem tudja megtörni, a faanyag hiányát nem tudják pótolni. S a békéscsabai segélyek ügye sem zárul le, folyik az alkudozás, amely minden új gyár befogadását kísérte ekkoriban. Werther kevesellte a megszavazott összeget, így azt februárban raktár építéséhez szükséges 50 000 vályogtéglával is kiegészítik, kikötve, hogy a gyárnak három hónapon belül a városba kell költöznie. Végül megszületik a megegyezés, amely mindkét fél számára tartalmaz előnyöket, de sajátos képet mutat, jelezve, hogy mennyire fontos volt a századfordulós városnak, hogy a mezőgazdasági munka alól felszabaduló és elvándorolni készülő munkaerőt megtartsa: "W. H. bártfai játékgyáros nyilatkozata folytán a Csabára áttelepítendő játékgyár községi segélyezésének mérvét a községi képviselő testület a következőkben állapította meg: kap a gyár hat éven át évenként 2000 korona segélyt s lakbérváltság címén évi 1500 k.-t, az első évi segély az üzembehelyezés bejelentésekor azonnal egy összegben fizettetik ki, a következő években évnegyedes utólagos részletekben. Állami adómentesség esetén a községi pótadó elengedtetik. Raktárépítésre kap a gyáros 50 ezer drb. téglát. Köteles a gyáros 40 000 korona tőkebefektetést igazolni, a befektetési tőkét a segélyezés ideje alatt fokozatosan 60 000 koronára felemelni, az üzemet 50 munkással megkezdeni, ezek létszámát fokozatosan felemelni, s a gyár pro2!i Emlékirat a hazai kisipar és gyáripar állásáról és fejlesztéséről Bp. 1908. 143. 355