A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Tészabó Júlia: Játékgyár a századfordulón. Az Első Magyar fa- és mechnée játékszergyár, Bártfa–Békéscsaba története 1884–1904–1910

Tészabó Júlia nagykereskedelmi üzletüknél is forgalmazhatók. A bártfai játékgyár folyamatosan szerepel a Bettelheimék "hazai iparcikkek" fejlécü hirdetésében felsorolt gyártók között. A már Maugsch által beindított külkereskedelmi tevékenységet Werther kiszélesíti, kapcsolatait tanulmányútjain építette ki. Arányi szerint Görögországba, Franciaországba, Angliába és Amerikába is szállított 1901-ben játékokat. A gyáros irányultságának fontos változását, s a korabeli iparművészeti tendenciákban rejlő lehetőségek felismerését jelzi, hogy - először 1902-ben - szerepel az Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán fából és papírmaséból készült játékokkal, s a kiállítás katalógusában Csányi Károly által tervezett művészi kivitelű hirdetése is megjelenik. Egyébként itt szerepel a gyár nevében Werther először egyedül, ami jelzi, hogy újabb tulajdonosváltás zajlott le. A gyár neve ekkor Werther Hugó-féle Első magyar fa- és mâchée játékszer gyár. Bár a gyár tevékenységét hangos siker kíséri, az Auguszta Szanatórium Egylet karácsonyi jótékonysági vásárán a főhercegné bártfai gyermekjátékot vásárol, s erről a rendkívül olvasott országos lap, a Vasárnapi Újság is beszámol komoly gondok lehetnek. Erre utal, hogy mikor 1903. nyarán a város előkelő vendége, Zichy Jenő, az "ipargróf" Bártfára látogat, megnézné a gyárat, de zárva találja. 1903-ban a Bártfai Friss Újság éppen Wertherre hivatkozva bírálja a város polgárainak negatív szerepét a helyi ipar támogatásában. Az "ambitioval telt fiatal" Werther, aki tőkével is rendelkezett, felélesztette "meghalásban vonagló gyárat" - írja a cikk. "Reális bázisra fektette üzletét, fizette rendesen a munkásokat", de nem keresett semmit. A városhoz fordult, hiszen annak is érdeke, hogy 40-50 embernek legyen munkája. A város közönsége azonban "ellenséges indulattal volt", még fát sem adtak az üzemnek, pedig elődje, Maugsch "abban dúskált". "Akármit kért, elutasították. Ellenben más városokba tyúkkal, kaláccsal csalták Werthert, nagy anyagi támogatást adnak neki tisztán azért, mert 50 embernek biztosít állandó kenyeret." Pedig a fejlesztéssel pár év múlva már 100 embernek tudna munkát adni, írja a cikk. A gyár stagnálását teljes egészében a polgárok közömbösségének tulajdonítja, mert "a magyar ipart csakis állami és hatósági támogatással lehet és kell mai nap Magyarországon fenntartani"... "a polgárság útján odahatni, hogy legalább az egyetlen meglevő és tisztességesen működő gyárat támogassák és ne engedjék máshova elvinni".. 2 Valóban, a gyár iránt nagy az érdeklődés. Jelentkezett Békéscsaba, ahol erős iparfejlesztés indult meg, s Werther két ajánlatot kapott külföldről is, de ő Magyarországon, a főváros környékén akart maradni, föltéve, ha megkapja a gyár fejlesztéshez szükséges anyagi eszközöket. 7 A jellegzetes képlet: a gyáros saját tőkéje nem elegendő ahhoz, hogy a semmiből, háttér nélkül létrehozzon és fenntartson egy olyan üzemet, amely egy teljesen új iparágat honosítana meg, ezért működése csak különböző forrásokból származó támogatással képzelhető el. Mint ez éppen a bártfai játékgyárral kapcsolatos iparegyesületi vitán is elhangzik, a játékipart támogatni érdemes - bár eddig a támogatás nem eredményezte a tömegtermelés kialakulását -, mert "Magyarország a játékipar egyik legjobb talaja. Nézzék meg a behozatali statisztikát az ő lesújtó adataival" - érvel a Fröhlich és Tsuk nagykereskedő cég képviselője - "nézzék meg a rengeteg fogyasztást, mely a népesség szaporodásával 25 Magyar Ipar, 1902. 1167. 26 A mi ipari viszonyaink. Bártfai Friss Újság, 1903. júl. 6. 1. 27 A bártfai játékárugyár ügye. Honi Ipar, 1903. április I. 354