A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Tészabó Júlia: Játékgyár a századfordulón. Az Első Magyar fa- és mechnée játékszergyár, Bártfa–Békéscsaba története 1884–1904–1910
Tészabó Júlia S kirajzolódik az a képlet, amely ennek a gyárnak - s talán más, korabeli, az ipartelepítés lelkesedésével üdvözölt, majd csőd felé kullogásakor szidott, átkozott gyárnak is a sorsát írja le a közönség és a helyi vezetés szemszögéből. Talán éppen itt valóban emberileg alkalmatlan a vezetésre a gyáros, de ez valószínűleg mindegy, mert a későbbiekben láthatjuk, alkalmas ember sem képes megváltoztatni a képletet: a tőkehiány, a fejlesztésre fordítható összegek hiánya, s a lakosságnak az ipari munkára való felkészítetlensége hatására a dicséret, a segítőkészség egy idő után elhal, visszájára fordul, s romhalmazzá teszi a magyar ipar felemelkedésének légvárát. Bártfán a város vezetése mind a gyártelep, mind a tanműhely működésével elégedetlen már az 1890-es évek végére, s ebbe belejátszik a soha nyíltan ki nem mondott, csak utalásszerűén ismételgetett probléma, hogy Maugsch személye - "magánviszonyai" - is sok panaszra adott okot. A megoldás új vezetés kialakítása, melyről a tanács tárgyalásokat folytatott 1899 tavaszán. Az új konstrukcióban a játékgyár Maugsch felesége, Rozália és az Eperjesről származó Werther cég közös kezelésében működne tovább. Az eperjesi Werther család kiskereskedelemmel, többek között játékkereskedelemmel is foglalkozott, s a cégtulajdonos fia, Hugó számára szerzett részesedést a bártfai gyárban. A vezetésben lezajlott változásról is a helyi sajtóból értesülhetünk 1899. szeptember 17-én, amely örvendetes és megelégedést keltő fordulatként számol be az eseményekről, jelezve, hogy Maugschot menesztették, (végre!) a gyár éléről és Maugschné Rozália és Werther vették át a helyét. 18 A vezetésváltás dátuma pontosnak tekinthető annak ellenére, hogy a Szterényi József szerkesztésében megjelent A magyar korona országainak gyáripara 1898-ban с kiadványban már az új néven szerepel: Werther és társa első magyar mâchée játékszer gyára Bártfán, Sáros vm. (Valószínűleg a nyomdába adás idején meglévő állapotot tükrözi). 19 A várható fellendülést előrevetíti, hogy Maugsch problematikus személyiségének eltűnésével megváltozott a gyár körül a légkör, azonnal növekedett a munkáslétszám, mozgalom indult az állami segélyezés ügyében, a tanoncok stipendiumának ügyében, s ebben a városi tanácson kívül a kassai kereskedelmi kamara és a megyei főispán is részt vállalt. A gyár fejlődésének támogatója a helyi sajtó is, amely a hazafias szempontok, a külföldi iparcikkek kiszorítása jelszavával sürgeti a gyár fejlesztését és életben tartását. Még ez évben valószínűleg az állami kedvezményeket is megkapja, hiszen a Magyar Ipar с lap egy újonnan létesült játékgyárat említ az állami kedvezményekről szóló törvény ismertetése kapcsán, s ebben az évben úgy tűnik, más új játékgyár nem létesült. Szerencsére a helyi sajtó továbbra is fontosnak érzi, hogy a város és a megye e jelentős üzeméről rendszeresen beszámoljon, így megtudhatjuk, hogy az előző tulajdonos (és a jelenlegi társtulajdonos) fia, Maugsch Gyula "e ritka iparágnak nagy hasznára" Svájcban és Tirolban ösztöndíjasként gyarapítja ismereteit, s "örvendetes, hogy tapasztalatait a magyar ipar érdekében fogja érvényesíteni." 20 (Maugsch Gyula egyébként a játékiparon kívül a szobrászat terén is kamatoztatta tehetségét a későbbiekben, sorsára még visszatérünk.) IX Bártfa és Vidéke, 1899. szept. 17. 19 Szterényi József. A magyar korona országainak gyáripara 1898-ban. X. köt. faipar, 99. 2(1 Eperjesi Lapok, 1900. márc. 4. 4. 352