A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Németh Csaba: Forrásközlemény: Mjk József huszárőrnagy hagyatéka

Németh Csaba nemzetőrtábor főhadbírája volt. Világosig követte Görgeit: a fegyverletételig a feldunai, illetve a VII. hadtest századosi fokozatban szolgáló főhadbírájaként. Berzáczy Antal

15 1827-ben, polgári szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Nagyszombatban. 1845-től a 9. (Miklós) huszárezredben volt hadfi. 1848 október elején hadnagy-, decembertől főhadnagy-, 1849. áprilisától pedig alszázadosként tevékenykedett alakulatánál, azaz egykor Mjk alárendeltségébe tartozhatott. A fegyverletétel után közlegényként besorozták a császári seregbe, ahonnét 1852-ben hadnagyként kilépett. Zambelly Lajos*

6 1815-ben Szegeden született egy vagyontalan, olasz származású nemesi katonacsaládban. Az olmützi katonaiskola elvégzése után 1832-től hadfi, majd 1844-től alszázados lett a 4., Sándor orosz nagyhercegről elnevezett, huszárezredben. Pályájának kezdete a honvédseregben megegyezik Mjkéval: szeptembertől részt vett a Jellaőic elleni harcokban. Október elsejétől főszázadossá nevezték ki. 1849. február 11-én már őrnagy és dandárparancsnok. Április 8-án 3. osztályú érdemjelet kapott. Április 12. és június 20. között a Poeltenberg-vezette VII. hadtest vezérkari főnöki szerepét látta el, immár alezredesként. Május 25-én számfeletti ezredesnek nevezték ki ezredében, s július közepétől, némi szabadság után, a Baján szerveződő dandár parancsnoki teendőit látta el. Augusztus 4-én tért vissza Görgeihez, s amíg Poeltenberg az oroszokkal tárgyalt, ő lett a VII. hadtest megbízott parancsnoka. Arról volt még nevezetes, hogy az augusztus 11-én délután tartott aradi haditanácsban ő javasolta azt, miszerint Görgei ne az oroszok, hanem az osztrákok előtt tegye le a fegyvert. A fegyverletétel után 8 év várfogságot róttak ki rá, de 1851-ben szabadon engedték. 1864-ben az Almásy-mozgalomban való részvételéért viszont immár 14 évnyi várfogsággal sújtották. A kiegyezéskor kiszabadult, s utána fegyházigazgató lett Vácott. Ernst Poelt von Poltenberg

17 lovag, a szabadságharc osztrák származású tábornoka, 1814-ben Bécsben született, nagybirtokos, nemesi családban. Jogot végzett. 1829 óta hadfi volt a 7. vértesezredben. 1844-ben már a 4. (Sándor) huszárezred kötelékében találjuk, alszázadosi rendfokozattal. Ezredét követve vállalt szerepet a magyar szabadságharcban. Szeptemberben Jellaôic ellen vonult. Október végén őrnaggyá, december elsejétől alezredessé léptették elő. A feldunai hadtest váci átszervezése során, 1849. január 5én ezrede parancsnokaként dandárparancsnoki megbízást kapott Görgeitől. Február közepén már hadosztályparancsnok, s a trónfosztás kimondása miatt leköszönő Gáspár tábornoktól április 26-án átvette az eredetileg Görgei által vezetett feldunai-hadtestből kialakított VII. hadtest parancsnokságát. Ezt rövidesen követte ezredesi, majd július 7-én tábornoki kinevezése. Vitézül megállta a helyét mind az osztrákokkal (Verpelét, Nagysalló, Győr, Komárom), mind az oroszokkal (Miskolc körül) szemben folytatott harcokban. Augusztus 8-9. között ő vezette a kormány megbízásából az oroszokkal tárgyaló delegációt. Haynau Aradon kötél általi halálra ítélte. Bona 1988. 115. Bona 1987. 340.; Hermann Robert: Mindig az elsők között. Bp., 1998. 59., 108.; Görgey 424. Bona 1987. 268.; Kedves 55.; Hermann 15., 24., 34., 42., 44., 49., 58., 66., 77-79., 85., 92., 97-99., 109-1 П., 322