A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Mazán Mátyás: Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán

Kiss Anikó hogy: - Szombaton csak a kurvák mosnak. Természetesen vasárnap se mosott senki, az Úr napját illett megtisztelni. A tiltás a ruha beáztatására nem vonatkozott, a szennyest vasárnap este leáztatták, leszappanozták, és a nagymosás napja a hétfő lett. Más mosást tiltó napot - pl. Borbála, Luca napját - nem emlegettek adatközlőim, legfeljebb annyit mondtak, hogy a "két karácsony közt" - Karácsony és Újév közt -, ha csak mód nyílott rá, nem mostak. A mosás a víz megszerzésével kezdődött. Ha az udvari kút vize használható volt, akkor nem volt gond, de ez ritka eset volt. Gyulán az ásott kutak vize kemény, nem lehetett benne mosni sem, csak túrósodon benne a szappan. Ha a városban élt a család, az artézi kútról hordták a vizet. Sok esetben a vízvételt úgy oldották meg, hogy a ház egyik sarkához az esőcsatorna alá dézsát, félfenekü hordót vagy cementgyürüt helyeztek, és ebbe folyt össze az esővíz. Ha azonban tanyán éltek, és a tanyasi kút vize kemény volt, fahamuval tették a mosáshoz alkalmas lágyságúvá a vizet. Csak kemény fának a hamuja volt jó, csutkának, íziknek a hamujával nem lehetett vizet lágyítani. Feltették fazékba vagy üstbe a vizet melegíteni, beletették a fahamut, majd a forró, hamus vizet átszűrték egy, másra nem használatos szitán. Hogy sikerült-e lágy vizet nyerniük, azt úgy ellenőrizték, hogy a hüvelyk- és mutatóujjukat belemártották a vízbe, és összedörzsölték. Ha az ujjuk síkos volt, akkor megfelelt a víz a mosáshoz. Mielőtt az áztatás műveletéhez kezdtek volna, szétválogatták a szennyest. A szennyes ruhát a ház legkülönbözőbb helyiségeiben tárolták a mosásig: a szobában, a kemence mellett a sutban, a szennyesládában, a konyhában vagy éppen a kamrában. A szennyes összeszedésére leginkább szombat délután került sor, mert ilyenkor húztak tiszta ágyat, s tették szennyesbe a lehúzott, használt ágyneműt. Szombaton este mindenki levetette a héten viselt ruháját, és tisztát vett. A válogatás során egy-egy külön kupacba rakták a finomabb fehér textíliát, ingeket, blúzokat, testi fehérneműt, asztalneműt, ágyneműt, törülközőket és természetesen külön a tarkát, a nagyon szennyeset. A tarkát csak akkor áztatták le, ha nagyon piszkos volt. Ezt legtöbbször lúggal mosták, ennek nem ártott az erős mosószer. A mosóteknőbe meleg vizet tettek. Forrót nem volt szabad, mert beleégette volna a ruhába a szennyet. A fehér ruha a meleg vízbe került. A ruhákat bevizezték, leszappanozták, átdörzsölték szappannal, és a teknő sarkába rakták, hogy reggelig oldja a piszkot a szappan. A legpiszkosabb részeket még gyökérkefével, súrolókefével is megdörzsölték. A munkásruhát, kékfestős kötőt, és a hasonló sötétebb ruhadarabokat is beáztatták, és valamilyen nagyobb edénybe, lavórba, kisebb teknőbe tették. Arra nagyon ügyeltek, hogy az a ruha, amelyiknek ment a leve, ne kerüljön a többi közé. Mivel a nők bugyit kb. e század eleje óta viselnek, korábban menses idején rossz alsószoknyát vettek fel, amin nem nagyon látszott meg a vér. Menstruáció idején felkötőt hordtak. Ezt parhet vagy flanel anyagból készítették, téglalap alakúra szabták, két rövidebb oldalán két galand füllel. Ezt vették a lábuk közé, és pertlivel a derekukra erősítették. Külön áztatták a véres ruhát, valami kisebb edénybe tették hideg vízbe. Mosószert a véres ruhára nem tettek, a hideg víz kiszívta a ruhát, ezután kimosták és kifőzték. Olyan helyre terítették, ahol férfiember nem járt. A nőnek szigorúan titkolnia kellett ünneplését, férfi, de még más családtag sem tudhatott erről. Maga a mosás hétfőn reggel kezdődött. Az asszony elvégezte reggeli teendőit, a gyerekeket iskolába engedte, ellátta a jószágot, és azután nekifogott a mosásnak. Általában 258