A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Mazán Mátyás: Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán

Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán fateknőbQn mostak. A teknőt asztalossal csináltatták, vagy vásározó, piacozó asztalostól vették. A legtöbb teknő fenekén volt egy lyuk, ebbe teknődugó fa járt. Ez arra volt jó, hogy ha vizet akartak váltani, nem kellett az egész teknőt megemelni, hanem vedret tettek alá, kihúzták a teknő dugóját, és a víz magától lefolyt a vederbe. Ma már nem gyakori a deszkából készített teknő, ha van is, inkább bádogteknők találhatók a házakban. Az ötvenes, hatvanas évek óta ezek is leginkább használaton kívül állnak. Vájt teknőben az emlékezet szerint nem mostak textíliát. A mosáshoz előkészültek. Behozták a konyhába a teknő alá való lábat, volt, aki csak két székre tette, volt, aki kecskelábra. Úgy állították fel a teknőt, hogy a dugó alá vedret lehessen tenni. A konyhában fazékban melegítették meg a vizet. Hajó volt az idő és kinn mostak, akkor a katlanban tüzeltek, üstben melegítették a vizet. Az anya már a nyolc-tíz éves kislányát mosni tanította. Meg is mutatta neki, el is magyarázta: - Fogjad meg a ruhát mind a két kezeddel. A bal kezedbe fogott ruhát dörzsöld össze a jobb kezedben levővel! A ruhát a bal kézben a hüvelykujj alatti területhez dörzsöljük úgy, hogy a jobb kéz teljesen ökölbe szorul. (így a bal hüvelykujj alatti terület és a jobb kéz középső három ujjának első ízénél sebesedik ki a kéz, ha sok durva textíliát mosnak.) - Szépen sorra vesszük a ruhát, mindenütt kidörgöljük, megdörzsöljük. Ha valahol különösen piszkos, ott alaposabban, a tisztább részeket kevésbé dörzsöljük. Nagy öröm volt a kislány számára, ha már nem rítt ki a dolog a kezéből, és szépen tudott mosni. Az anyja apró darabokat adott neki, zsebkendőt, törülközőt, ilyesmit, nagy darabokat, ágyneműt, abroszt, majd csak 15-16 éves korában mosattak a gyereklánnyal. Külön tudomány volt a ruha kicsavarása. Ezt nehezebben lehetett megtanulni, mint a mosás mozdulatsorát. A ruhát kb. 25-30 cm hosszúra összefogták hurka alakúra, a tőlük távolabb lévő végét a bal kezükkel fogták marokra, a hozzájuk közelebb esőt a jobb kezükkel, és úgy csavartak, hogy mindkét kéz ellentétesen befelé fordult. így könnyebb is volt csavarni, meg jobban kipréselődött a víz a ruhából. Aki kifelé csavart, arra azt mondták: setén csavar. Ha a ruha nagy darab, 20-25 centiméterenként fogtak rá, a már kicsavart részt a jobb karjukon nyugtatták, majd a teljes csavarás után a ruhát szétrázták, és úgy tették félre a másik léről való mosásig, tisztulásig vagy teregetésig. Először a fehér textíliát mosták. Általában két léről mostak. A következő művelet a kifőzés volt. A főtt lébe apró szappandarabot tettek, és nyújtófával, vagy erre a célra készült, nagy alakú fakanállal keverték. Ha túl sok ruhát tettek fel főni egyszerre, akkor a forró lé kifutott. Olyankor kiszedtek a vízből. Kb. egy jó fél órát főzték a ruhát, azután kiszedték a nyújtófával vagy nagy kanállal a teknőbe. Vártak egy kicsit, hogy a forróság kimenjen belőle, és meleg vízben átmosták, kicsavarták. A fehér ruha hideg vízre került. Közben keményítőt főztek, egy 3-4 literes lábosnyit. Ma már boltban kapható kész keményítőt főznek, régebben lisztből csinálták. Akármiből készült is a keményítő, egy szitán átszűrték, hogy csomós ne legyen. Ezt a munkafolyamatot hívták keményítésnek, öblítésnek, tisz.tálásnak is. Ebbe a vízbe tettek kékítőt, boltban lehetett kapni, kis üvegekben árulták, kék színű folyadék volt. Azért tették az öblítővízbe, mert a ruha a kékes árnyalattól szebbnek, fehérebbnek tűnt. Az ágyneműt, asztalneműt, ingeknek, blúzoknak a gallérját keményítették. Azt tartották, a keményített ruha nem piszkosodik olyan hamar, könnyebb mosni, szebben tartja a vasalást. A mosás befejező része a teregetés, terigetés volt. Ha jó idő volt nyáron, az udvaron teregettek, ha rossz, a padláson. A szárítandó ruha kifeszített kötelekre, drótokra került. 259