A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Mazán Mátyás: Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán

Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán QTLQ\ súrolták a padlót, valamint fa konyhaeszközöket. Vigyáztak rá, hogy illetéktelen kezébe ez a lúg ne kerüljön, mert erősen mart, halált is okozhatott. A lúgkockák és a folyékony lúg sötétbarnás színe, jellegzetes szaga figyelmeztetett arra, hogy óvatosan bánjanak vele. A szappanfőzés után nagyobb takarítás következett. Ha a főzéshez a katlant bevitték a házba, most a helyére került. A takarítás után általában mosás volt a háziasszony legközelebbi teendője. Megesett, hogy kevés zsiradék gyűlt össze vagy nem jutottak zsírosszódához. Ilyenkor az alapanyagot vagy a hulladékot elvitték a szappanfőző mesterhez, és szappanra cserélték. A városban a harmincas, negyvenes években a legkedveltebb mestert csak szappanos Bírónak emlegették. Ő kicsiny műhelyében dolgozott. A csere nem volt gazdaságos a főzetőnek. Jobban járt, ha otthon maga főzte ki, mert jóval több szappanja lett. A mesterhez csak akkor fordultak, ha otthon valamiért nem végezhették el e munkát. Mosás Visszaemlékezések szerint Gyulán a szabad vízben való mosás igen régen volt gyakorlatban. Azok mostak legtovább a Körösben, akik a Fehér-Körös mellett vagy annak közvetlen közelében laktak. Általában csak durva textíliát, rongypokrócot, zsákot, ponyvát mostak a folyóban, és ezt is csak nyáron, jó meleg időben tették. Ilyen felvételt készített LÜKŐ Gábor volt múzeumigazgató 1954-ben a szabad vízben mosókról. A bevizezett, lúgba, szappanba beáztatott ruhát, mosószékre tették és sulykolóval kiverték. Miután ezzel végeztek, a textíliát a szabad vízben kiöblítették, majd a parton leterítették a fűre, és megszárították. Ez a mosási mód mára a városban már ismeretlen, olyan régen lehetett általános, hogy már nem emlékeznek rá, csak azok, akik közvetlen a víz partján éltek. Szapulásnak nem maradt emléke gyulai adatközlőimnél, nem emlékeznek ilyenre. A szapulás, szapul szót is csak átvitt értelemben ismerik, így: szid, ócsárol. Ismeretlen a hammas, hamvas mosólepedő, nincs tudomásuk mosódézsáról, fahamuval, fahamulúggal való mosásról. A fahamulúgot ismerik, de csak festetlen bútor, szobapadló súrolására használták. A régi paraszti élet regulát talált ki a hét napjainak hasznosítására. Gyulán így mondták: Hétfő hetibe, kedd kedvibe, szerda szerelmibe, csütörtök csűribe, péntek pitvarába, szombat szobájába. vasárnap kétszer az Isten házába. A hétfői napról azt tartották, hogy minden nagyobb munkát jó e napon elkezdeni, mert az szerencsés kezdés. Azt is mondták, hogy: - Hétfőn, kedden mosnak a frissek, szerdán, csütörtökön a lusták, pénteken nem mos senki. Azt azonban nem tudták megokolni, hogy milyen baj származik a pénteki mosásból. A szombati mosásról azt tartották, 257