A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Mazán Mátyás: Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán

Kiss Anikó kellett 1 kg zsírosszóda. A disznóölés után kb. ennyi zsiradék volt egy-egy háznál. Ennek megfelelően vásárolták meg a fözöszert. Volt, aki először egy kicsit felsütötte a zsiradékot, volt, aki mindjárt a lúgot készítette el. Meg volt szabva, hogy mennyi víz kell a kimért zsiradékhoz. Átlagos mennyiséghez tíz-tizenkét liter vízre volt szükség. Az sem volt mindegy, hogy milyen vizet használtak. Ha tehették, lágysága miatt elsősorban esővizet használtak. Ehhez télen hólé formájában jutottak. Ha nem volt esővíz vagy hólé, az artézi kútról hoztak megfelelő mennyiségű vizet. Fontos volt, hogy a víz lágy legyen. A zsírosszódát, vizet, a szappannak valót feltették az üstbe, és tüzet gyújtottak alá. Általában keményfával tüzeltek, hogy a katlanban egyenletesen égjen a tűz. A masszát óvatosan kavargatták, hogy a maró anyag ki ne fusson. Tollpróbával győződtek meg róla, hogy elég erős-e a lúg. A liba-, kacsa- vagy tyúktol lat belemártották a fövő lúgba. Ha a pihét nagyon hamar marta le a lúg, akkor túl erős volt, és kevés vízzel hígítani kellett. Addig próbálgatták, míg nem nagyon gyorsan marta le a tollról a lúg a pihét. A lúg elmarta a zsiradékot, és ez az anyag sárgás, szürkés masszaként feljött a forró lúg tetejére. Hogy eléggé elmarta-e már, azt úgy nézték meg, hogy a szappanból egy kiskanállal kivettek, kicsit hűlni hagyták, majd a két ujjuk közt morzsolgatták, sodorgatták. Ha e müvelet során az anyag elterült és felsodródott, nem morzsálódott, már jó szappan vált belőle. Általában egy-két lúgon főtt ki a szappan. Ilyenkor levették a tűzről, leöntötték a lúgot alóla, és valami cserépedényben félretették, új lúgot tettek fel, visszarakták rá a leszedett szappant. Az első lúggal kb. egy órát főtt a szappan, a másodikkal kb. fél órát. A már majdnem kész szappant kisózták, egy jó marék sót tettek bele, ez segítette, hogy a szappan jobban elváljék a lúgtól. így fehéredett a szappan színe, finomabb lett. Voltak olyanok, akik harmadik lúgon is főzték a szappant. A háború utáni években olykor valami illatszert is tettek bele, mert nem lehetett pipereszappant kapni. Mikor már jó volt a szappan, formába tették. Levették a katlanról az üstöt, és kiszedték a tetejéről a szappant lyukacsos, nagy fakanállal. Előzőleg elkészítették a formát, leggyakrabban a konyhaasztal fiókja volt ez. Egy rosszabb konyharuhát igazítottak el benne úgy, hogy az egész fiókot betakarta. Jól eligazították a ruhát a fiók sarkaiban is. Ebbe a formába tették bele a még meleg szappant, s hogy ne legyen rücskös, tetejét késsel szépen elsimították. így maradt a szappan másnapig, ekkorra kihűlt, de ekkor még nem volt kőkemény. Másnap kiborították a formából. Legtöbben darabokra vágták, de volt, aki az egészet táblában hagyta. A szappanokat vagy szappantáblát feltették a padlásra. Ott évekig megmaradt. Ha nem táblában tették el, akkor kockákra vágták. Acéldrót két végére kötöttek egy kis fapecket, és az éles dróttal kockákra vágták. A több éves szappant csak fűrésszel lehetett darabolni. A szappan felvágásával kapcsolatban egy szóláshasonlat él Gyulán: "Vágja, mint Sallai a szappant. " Olyan emberre mondják, aki valamit nagyon gyorsan, sebbel-lobbal, gyorsan végez el. A kész szappan leggyakoribb helye a szobában volt, a mestergerendán, de volt, aki a kamrában vagy a padláson tartotta. Igyekeztek minél tovább állni hagyni. Frissen főzött szappannal nemigen mostak, inkább az egyévessel vagy még régebbivel, mert a régi igen kemény volt, nem kopott, nem morzsálódott, takarékosan lehetett vele bánni. A szappanfőzéskor visszamaradt lúgra is szükség volt a háztartásban. Jól összekaparták az üstben a szappanmaradékot, majd tovább főzték a lúgot. A sűrűjét szintén formába tették, a hígját rossz cserépedénybe öntötték. A kockára vágott lúggal éppen úgy mostak, mint a szappannal, de csak durva textíliát. A folyékony lúgot súrolásra tették félre, nagytakarításkor 256