A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Nagyné Martyin Emília: A magyarországi román népi hímzések
A magyarországi román népi hímzések mensekből álló jelképrendszer szétesett, elemeinek szerepe megváltozott a textíliákon. A magyar népművészethez hasonlóan a román hímzéseken is a mértanias díszítések, és a növényi ornamentika a meghatározó. A díszítettség mértéke illetve a díszítendő felületrész összhangban volt a textília népi kultúrában betöltött szerepével, funkciójával, pl. a lepedőknek csak a széleit díszítették, de a díszabroszok sokszor nagy felületen díszítettek. A főként mértani formákból álló mintára jó példát szolgáltatnak a méhkeréki halotti lepedők. A geometrikus mintázatú, szálszorításos, laposöltéses fehérhímzésre a leszűrt formák alkalmazása, a puritánság jellemző. Háromszög és négyszög formák, egyenes és ferde vonalakból kialakított díszítmény jellemzi, a szigorú mértani rendben szerkesztett mustra tulajdonképpen kisszámú leegyszerűsített motívumból áll. A minták rajzolatában ívelt vonal egyáltalán nem szerepel. Ezzel szemben a kétegyházi halottaslepedők motívumai főleg ívelt, körformájú alakzatokból kialakított mértani díszítményekből állnak. A motívumok másik jellemző alkotóeleme a növényi díszítmény. Általánosan jellemző a növényi ornamentika geometrikus motívumokkal való összekapcsolása. A korban későbbi hímzéseken a növényi elemek vagy ezek stilizált formában való megmintázása válik hangsúlyossá. Az állatalakok megjelenítése igen ritka a magyarországi román textíliák hímzésmintáiban, s szinte kizárólag madárábrázolásokról (legtöbbször síkban ábrázolt, szembenéző madárpárosról) van szó. Feltehetőleg valamilyen szimbolikus értelmezés tapadt a madárábrázoláshoz, ami lassan elfelejtődött s csupán díszítő motívumként maradt meg. Ezt látszik bizonyítani, hogy a madár motívumok leginkább a halálhoz, temetéshez kapcsolódó textíliákon, pl. a halál beálltakor a tükör letakarását szolgáló törülközőkön jelenik meg, ami összefüggésben lehet a halott lelkének a testből madár alakban történő kiszállásának képzetével. Madárpár, galamb, mint motívum előfordul a párnavégek színes selyemmel kihangsúlyozott lyukhímzéses, rececsipkés díszítményeiben. Az elmúlt évtizedekben vált divattá egyes településeken a madár illetve angyal figurát ábrázoló lyukhímzéssel és recemunkával készült függönyök használata. A hazai román textíliák motívumkincsének jellemzői, hogy a kompozíciókban hangsúlyosan vannak jelen a mértani díszítmények és a növényi ornamensek, s lényegesen kevesebb zoomorf ábrázolással találkozhatunk, mint akár a magyar, akár a határon túli román anyagban. Itt kell még említést tennünk a vászon összeillesztésének módozatairól, a textíliák széleinek kidolgozásáról. A háziszőttes szélességét a szövőszék mérete szabta meg, éppen ezért a különböző textíliák több ( két-három) szélből készültek. Az összevarrást saját fonallal vagy köztescsíkok beillesztésével végezték. Az összeillesztés leggyakrabban horgolt csipkével, azsúrmintával vagy valamilyen egyéb fonalas munkával történt. A szőttes vágott széleit a beszegés fölött szálhúzással azsúrozták, esetleg csipkével díszítették. Gyakorta szegték és díszítették a széleket szálszorítással is. Az ilyen subrikálást, slingelést legfőképpen a viseleti darabok széleinek szegesénél alkalmazták. Különösen a törülközők esetében volt általános a csomózással rojtozás, melynek számos változatos módját ismerték. A különféle rojtok kialakításának technikája még napjainkban is élő eleme néhány román adatközlő ismeretanyagának. A vászonszélek összedolgozásának kedvelt módja volt a rececsipke, amelyet necc-nek neveznek a román településeken. A tömő- és huroköltéssel kitöltött alapháló készítése speciális tűvel történt, és az anyagok összeillesztésén kívül a párnavégek díszítésére is szolgált. Az 1950 es években keresztelő kendőket is készítettek ezzel a technikával, né241
