A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Nagyné Martyin Emília: A magyarországi román népi hímzések

Nagyné Martyin Emília román textíliák legszínesebb darabjai. A felület szinte teljes kitöltése, a kompozíció kialakítása, a motívumegységek aránya, elhelyezése, színvilága a magyarázat arra, miért voltak ilyen nagyon közkedveltek ezek a lakásdíszítő elemek még az 1950-es években is. A hímzett textíliák között feltétlenül említésre méltóak a kisebb textíliák, mint például a függönyök és a szekrényesíkok, valamint a század közepe tájától egyre inkább elterjedő falvédők. A függönyök nagyrészt finom patyolatvászonból készültek, s keskeny széleiknél voltak díszítve általában virágornamentikás, lyukhímzéses motívumokkal. Később vált általánossá az ablakszemeken a gyolcsból készült lyukhímzéses függönyök használata. Ezek motívumai nagy változatosságot mutattak, szimmetrikus virágcsokor, angyalábrázolás, madáralakok egyaránt szerepelhettek rajtuk díszítményként. A szekrénycsíkok hasonlóan fehér lyukhímzéssel díszítettek voltak, motívumaik pedig növényi ornamensekből álltak. Különösen a virág és levélábrázolás jellemző, de mint motívum megjelenik rajtuk a szőlőfürt is. A falvédőket kezdetben egyszínű (piros vagy kék) pamuttal hímezték, s csak később vált jellemzővé a falvédőkön ábrázolt életképek, jelenetek sokszínű pamuttal történő kivarrása. A falvédők országosan elterjedt ábrázolásait száröltéssel és laposöltéssel hímezték, igen ritka volt közöttük a román szövegű. A rendelkezésünkre álló textíliák alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a magyarországi románok által legkorábban készített darabok eredendően a szálszámolásos hímzéstechnikákkal készültek, melyeket csak később váltották fel a szabadrajzú mintázatok. A gyolcs egyre gyakoribb felhasználása következtében terjedt el a román közösségekben és lett kiemelkedő szerepű a lyukhímzéssel készített textília. A szálszámolással készült vászonnemüek leggyakoribb hímzéstechnikái a vagdalásos, a laposöltéses és a keresztszemes. A vagdalásos technika alkalmazása igen elterjedt volt a magyar népi textíliákon is. A hazai román közösségek leginkább a halotti lepedőket díszítették ezzel a technikával. A vászon sávját szálanként felvágták a széleken, a minta tervezett terjedelmében. A felvágott szál kihúzásával egy mintás rács képződött, amelyet hímzéssel erősítettek meg, majd a rácsos alap közeit hímzéssel, főként laposöltéssel díszítették. E technikával főként apró mértani alakzatokat alakítottak ki. A kivarráshoz pamutfonalat, vagy magát a kenderszálat, a vászon alapanyagát használták. A keresztszemes hímzések a húszas-harmincas évektől jelentek meg nagyobb számban a házivásznakon. Különösen a dísztörülközők esetében alkalmazták ezt a hímzésmódot, valamint a monogramok textíliára varrásakor. Megfigyelhető egyrészt a szőttesmintákból kölcsönzött elemek megléte a keresztszemes hímzésmintákban, de igen nagy divatja volt az 1930-as évektől az aprólékos munkával, sokszínű színezéssel sűrűn hímzett (szinte gobelin-hatású) dísztörülközőknek, melyeket nagy felületen díszítettek színes virágkompozíciókkal. Az alapanyag minőségétől független, szabadrajzú hímzésminták alkalmazása az utóbbi évtizedekben terjedt el a román közösségekben, ezen belül is a lyukhímzéses szabadrajzú mintázatú hímzések sokkal korábban megjelentek mint a laposöltéssel kialakított motívumokkal díszítettek. Az ízlésvilág, a motívumok változása nem annyira a hímzést készítő asszonyok, mint inkább az előrajzoló minták készítői (az ún. drukkoló asszonyok) tevékenységének, valamint a különböző mintakönyvek elterjedésének eredménye volt. A kezdeti előnyomó kollekciókat folyamatosan bővítették a divatos hímzésmotívumokkal, így érve el azt, hogy az 1960-as evekben teret hódít a román közösségekben például a kalocsai hímzés motívumkincse, színvilága. A népi textíliákon található díszítmények egy jelképrendszer részei, amely kialakulásának tényezői voltak többek között a helyi hagyományok, az egyéni ízlés, valamint a mindenkori divat. Ezek változásaival tulajdonképpen a főként mértani és növényi orna240