A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Lennert József–Domokos Tamás: A szabadkígyósi Kápolna-ér egy szakaszának malakofaunája és az eret ért antropogén hatások vizsgálata
A szabadkígyósi Kápolnai-ér egy szakaszának malakofaunája... Érdekes, hogy a szárazságtűrőbbnek gondolt Vallonia pulchella dominanciája kisebb, mint a több nedvességet igénylő Vertigo pygmaea-jé. Hasonló a helyzet a Szabadkígyósi TK peresi területén is (Munkácsy Mihály Múzeum term. tud.adattára: 2021/1992, 2036/1993). Növénytársulásokban konstans elemnek a Vertigo pygmaea (81,8%), a Vallonia pulchella (72,7%) és a Monacha cartusiana (90,9%) tekinthető. Tehát a többi faj járulékos színező elem csak. Ha a létállapotok arányát vizsgáljuk: megállapítható, hogy a mézpázsittól a magassásosig egyre nő, majd ettől kezdve csökken az élő (E 2 ) egyedek száma. A nádasig nő azoknak a fajoknak az aránya, amelyeknek élő egyedei is vannak (5. táblázat). A nádas felé haladva nő azoknak a héjaknak az aránya, amelyek kevésbé korrodáltak, épebbek. Az A/l (1995) szelvény mintáit vizsgálva megfigyelhető, hogy az ET 3 és ET 4 létállapotok aránya fokozatosan csökken a nádasig (6. ábra). Valószínűleg a mélyebb, nedvesebb nádas foltok refugiumként szolgálnak a csigák számára. 1996-ban begyűjtött és feldolgozott A/II (1996) mintasor adatai már nem ilyen egyértelműen értelmezhetők. A mézpázsit és a bárányparéjos vakszik területe nem értékelhető. A mézpázsitot felszántották, ezért mintát nem tudtunk venni. A bárányparéjos vakszik pedig gyakorlatilag faunamentes. A mintasor sokkal kevesebb élő (E 2 ) egyedet tartalmaz, mint az előző évi minták. Ez az égetés fauna ritkító hatásának kézzelfogható bizonyítéka. Az ürmösben begyűjtött A/II-3 minta viszonylag sok E 2 és ET] létállapotú egyedet (32%) tartalmaz. Feltételezésünk szerint az égetés az üres héjakat pusztította el elsősorban, mert az élő egyedek már korábban a repedezett szikes talajba húzódtak el. A löszgyep továbberősödő kiszáradását jól jelzik a 6. mintában bekövetkező változások. Az 1996-os évben élő egyedet nem találtunk, és tovább nőtt az ET 3 és ET 4 egyedek aránya (80%-ról 89%-ra - 6. ábra). Antropogén hatások A Kápolnai-ér környéke igen erősen átalakított, mezőgazdaság által hasznosított táj. A hetvenes évek elején készített 10 000-es térkép még nagy területen sással és náddal borított járható mocsárt jelöl (2. ábra). Az 1974-ben megépített belvízlevezető csatorna segítségével az eret és környezetét kiszárították. Az ér kiszáradását a Balázs-tanya közelében a beletelepített nyáras is elősegítette. A nyárasból egyelő gyűjtés során csak holomediterrán Monacha cartusiana néhány példányát sikerült begyűjteni. Az ér részletesen vizsgált területén is ezt a kiszáradási trendet jelzik a betelepülő holomediterrán elemek. A kiszárított területek élővilágának a kegyelemdöfést a felszántás adja meg. A felszántás sorsára jutott az ér a Monyis-tanya és a Dajkakerti-csatorna közötti szakasza. Itt a frissen felszántott földön csak néhány szubfosszilis héjat találtunk. Ez a veszély potenciálisan az ér egész vonulata mentén fenn áll (1995 őszén a mézpázsitos szegély, 1996 nyarán a löszgyep maradványa került az eke vas alá). Az ér sásos-nádasos területének egy részét rendszeresen kaszálják és felégetik. A felégetésjelentős egyedszám csökkentő hatását az Л szelvény mentén felvett mintasorral bizonyítottuk (5. és 6. ábra). A kaszálás hatását а В mintasorral vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a kaszálás csökkenti a faj- és egyedszámot (2. táblázat). A lekaszált területről előkerült egyedek pedig erősen kopottak, s főleg ET 3 és ET 4 létállapotúak (7. táblázat). 23
