A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Cs. Szabó István: Csehek a történeti hagyományban

BMMK 20 (1999) 225-233. CSEHEK A TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYBAN Adatok a Békés megyei reformátusok egyháztörténeti néprajzi ismeretéhez - Cs. Szabó István Néprajzi, helytörténeti témakörökben végzett levéltári, illetve egyházi irattári kutatásaim során felfigyeltem arra, hogy néhány Észak-Békés megyei - a török hódoltság végén egyöntetűen református vallású magyarok által újra megült-településen, "csehekkel" kapcsolatos történeti hagyomány élt a 19. századi lakosok emlékezetében. Ebben a hagyománykörben előfordult "kertet ültető", települést alapító, "templomépítő cseh" lakosság. Módszeres tematikus kutatásaim során adatokat találtam arra, hogy Borsod-AbaújZemplén, Gömör, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék egyes településein is előfordulnak "csehek" a történeti népi hagyományban. Némi irodalmi tájékozódás után e figyelemreméltó adatokkal felkerestem, levélben rögzítve gondolataimat, BENDA Kálmán profeszszor urat, aki 1989. január 14-én kelt levelében volt szíves válaszolni és a témával kapcsolatos véleményét velem megosztani. BENDA Kálmán a következőkre hívta fel figyelmemet: "A kérdés ugyanis nagyon érdekes: mit takarhat, takar-e egyáltalában valami történetileg megfoghatót az a népi emlékezet, hogy egyes békési falvakban úgy tudják, a templomot a csehek építették valamikor. Megnéztem minden számbajöhető munkát, de semmi nyomát nem találtam, hogy erre a területre valamikor is cseheket hoztak volna. Igaz, Karácsonyi Békés vármegyéről szóló monográfiájában egyes mezővárosokban említ személyeket, akiknek családi neve Cseh, Veress Endre Gyula város okmánytára pedig egy 1469. évi összeírásban feltűnően sok Cseh nevűt említ (20.1.), de telepítésnek nyomát nem találtam. A cseh husziták ide nem jutottak el, Giskra ezen a vidéken birtokot nem kapott, Brandenburgi György pedig nem telepített cseheket. Marad a másik, általad is fölvetett hipotézis: esetleg a huszita tanok híveire emlékeztek, őket nevezték cseheknek. Megnéztem Tóth-Szabó Pál könyvét, s ebben van néhány általános utalás, hogy Biharban, a váradi és a csanádi püspökség területén a huszita tanok elterjedtek, annyira, hogy a püspökök az inkvizíció segítségét kérték. De, hogy ez az elterjedés milyen mértékű volt, arra semmilyen adatot nem találtam. Még kevésbé arra, hogy ezek a husziták maguknak külön templomot építettek volna. Persze a dologhoz az is hozzátartozik, hogy történészeink nem is nagyon kutatták ezt a kérdést. Végül is csak bizonytalan föltevésként merem megkockáztatni, hogy a csehekre emlékező népi hagyomány talán a huszita mozgalom híveire utal. Jó volna tudni, hogy a szóban forgó templomok mikor épültek? Az 1400-as évek első felében? Nem mintha ez bizonyító erejű volna, de ha korábbiak vagy későbbiek, akkor az amúgy is vékony valószínűség még vékonyabbá válik. Annak, hogy a XVI. századi kálvinistákat, a huszitákra emlékezve, valahol is cseheknek mondották volna, semmi nyomáról nem tudok. Ez nem tűnik valószínűnek." 225