A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Cs. Szabó István: Csehek a történeti hagyományban

Cs. Szabó István Magyarországon a huszitáknak első apostoluk az örökké vándorló Prágai Jeromos volt, aki 1410-ben megjelent Budán, hogy Húsz János tanításának híveket gyűjtsön. A későbbi hithirdetők már magyarok voltak. Ezidőtájt sokan látogatták a világi s egyházi rendből egyaránt a nagyhírű prágai egyetemet. Az ott tanulók közül többen Húsz hívei közé kerültek, majd itthon iparkodtak az új tanokat népszerűsíteni. Biztos adatok szerint az első huszitává lett magyar papok a zágrábi egyházmegyéből kerültek ki. 1436-ban Iglauban a "compactatumokat" latin nyelven hirdették ki. Eredetileg négy nyelven - latin, cseh, német és magyar - óhajtották volna kihirdetni. Zsigmond császár és király ebbe nem egyezett bele. A magyar történetírók tévesen "mind a mai napig egy értelemmel hirdetik, hogy a compactatumokat négy nyelven, tehát magyarul is kihirdették." A huszitizmus 1420 után jelentékeny hódítást tett Magyarországon, de nem a felső részeken a "tótoknál, mint a csehek érthető előszeretettel szokták emlegetni, mindig homloktérbe állítván a hó­dítás különösebb okául a fajrokonságot." Az adatok szerint azonban csak szórványosan és inkább német, magyar etnikumú személyek vették fel a két szín alatt áldozást. A "tótok­nál" annál is inkább kétséges a huszitizmus térhódítása, mert éppen az általuk lakott fal­vakat égették, rabolták a huszita zsoldosok. A török hódoltság után alig-alig maradtak forrásaink a délvidékről, innen mégis hasonlíthatatlanul bővebb értesüléseink vannak; nyilván azért, mert itt a husziták is nagyobb létszámban voltak. "Márkái Jakabot" sem a felföldre kérték inkvizítornak hanem a délvidékre. A huszitákat a délvidéken csak hírből ismerhették, a huszita zsoldosok pusztításait nemigen, azért tanításaikat elfogadták. Itt sem a délszlávok jártak elöl, "mint azt a csehek állítják, hanem inkább a szerémségi ma­gyarok. Majd az erdélyi szászok között is szép számmal akadtak huszita követők. A bos­nyák bogumilok körében is hódított a huszitizmus, annál is inkább, mert a térítésre Bosz­niába küldött ferencesek züllött életet éltek." Hódított Húsz tanítása különösen az alsó papság és a nép körében. Ez utóbbinál azért is, mert az előttük érthetetlen latin nyelv he­lyett kihez-kihez az anyanyelvén szólt, s szabadulást, sorsának jobbrafordulását ígérte. A hit hirdetői Prágából hazatért tanulók, kiváltképpen papok voltak. Erdélyben ezeken kí­vül még a Moldvából beszivárgott husziták. "Első lépésük bátortalan volt. Titokban, mi­kor leszállt az éjszaka, pincékben találkoztak, elhagyott malmokban, erdők mélyén, he­gyek barlangjában. Az Úr szent testét és vérét két szín alatt vették magukhoz, külön a fér­fiak, külön a nők. Betegeknek és öregeknek is kiszolgáltatták éjnek idején. Nyakukba akasztott belül szurkos zacskóban vitték a Szent Vért." Ez a titkolódzás aztán különös va­rázserővel ruházta fel őket s számuk ezért is nőtt napról-napra. Már nemcsak a Szerémségben, hanem a Duna-Tisza közén, a Duna és a Dráva szögében is voltak híveik. Majd átszármaztak a Tiszántúlra, Biharon át Erdélybe, hol aztán összetalálkoztak a Moldvából jött "áramlattal". Az egyházi és világi hatóságok a nagy elterjedtségre hivatkozva inkvizítort kértek IV. Eugenius pápától. A pápa Marchiai Jakabot, a szigorú ferencest rendelte ki a feladat vég­rehajtására. A váradi püspök volt az első, ki papjainak és "jelesb híveinek kérésére.. ", egyházmegyéjébe hívta "Márkiai Jakabot". Utána Lépes György erdélyi püspök hívta az inkvizítort, kinek nyáját a "... Moldvából bejött rühös juhok megmételyezték ...", majd Albert temesi főesperes, csanádi kanonok s általános helynök fordult hozzá hasonló ké­réssel./TÓTH-SZABÓ Pál 1917. 142-166. old./ A "cseh husziták" uralma három évtizedig tartott. Azokon a részeken, amelyekre uralmuk kiterjedt, némely tekintetben maradandóbb hatást gyakorolhattak. Vallásuk el­terjedésére nézve első hiteles adatunk 1449-ből való. A magyar országnagyok azt írták 226

Next

/
Thumbnails
Contents