A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton

A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füze s gyarmaton 19,4% volt a csecsemőhalandóság. Az 1930-as évek közepén Békés és Bihar megyében egyaránt 15,6%, ekkor az országos átlag 14,5% volt.

48 A kisgyermek gyógyítása A szemmel vert és megrontott gyermek tünetei csaknem azonosak: nyugtalan vagy bágyadt, étvágytalan, nyűgös. A betegség megjelölése attól függött, milyen eseményhez, személyhez kötötték keletkezésüket, ennélfogva az orvoslás, kezelés módjai is átfedték egymást. A gyermek gyógyításában túlsúlyt kaptak az irracionális eljárások. A nyilvánvaló testi panaszok enyhítésében - amint egész népi gyógyászatunkban - keveredtek a tapasztalati alapon nyugvó racionális, és a babonás jellegű cselekvések. A bábarontás két alapvető területe az anyatej elkötése valamint a kisgyermek beteggé tétele. A hiedelmek szerint ezzel zsarolta a bába a családot, illetve a rontással vagy helyrehozatalával csikart ki adományokat. „A kislányom nagyon éhes volt, de nem tudott szopni, nem fogadta el a mellemet csak sírt. Gondoltam, nem úgy adtam a bábaasszonynak... Elmentem hozzá megrakottan, két teli kosárral, tojás, szalonna, minden. Bal kézzel meghúzkodta háromszor a mellemet. - Na menjél haza. Akkor rendbe lett, szopott." 9 „Ha a kisgyerek nem fogadta el az anya melleit, akkor az anya a bal keze nevelő ujját kilencszer megforgatta a gyerek szájába."

50 A bábán kívül a gyerekágyas anya látogatói ugyancsak magukkal vihették, akaratuk ellenére megszerezhették a szoptatós tejét. Ilyenkor elmentek az anya rokonai ahhoz, akire gyanakodtak, és a tejéből háromszor ráfejtek egy pirítós kenyérre, azzal megetették a szoptatós anyát, akinek ezután „visszaereszkedett" a teje. „Amikor szoptattam a húgomnak adtam a terhesruhámat, akkor elment a tejem, elvitte a tejemet. Akkor visszakértem a ruhámat, és tudtam szoptatni."' A kisgyereket idegen vagy távoli helyről hazatérve átöltöztette az édesanyja, és késre ülve szoptatta, hogy meg ne ártson az állott, fáradt tej. Szintén ennek megelőzésére fejt pár csepp tejet egy száraz rongydarabra, amit a tűzbe dobtak. A szemmel verést előidézhette a rosszakaratú bába vagy egy óvatlan, „erős nézésű" látogató. „Ha a fiatalasszonyra haragudott a bába, megverte szemmel a kicsit, és a kis drága nem aludt. Ráolvastak, itten Víghnének hívták, az ráolvasott, ráimádkozott ilyen miatyánkos-féleségeket, meg volt emilyen, hogy kérte, pihentesse a gyereket. Imádkozott és nézett a gyerek szemébe, és volt, mikor kicsit pofon csapta, hogy térjen magához."' „Amikor a gyerek nyűglődik, de nem tud sírni, a Miatyánkot visszafele kellett mondani háromszor vagy kilencszer, akkor a gyerek szeme könnyezni kezd, akkor megnyugszik."

53 47 Gazdig József, 1938. 263. 48 Kertész János, 1936. 129. 49 Nagy Györgyné, 1910. közlése 50 Vígh Lajosné, 1935. közlése 51 Nagy Sándorné, 1942. közlése 52 Oláh Istvánné, 1929. közlése 53 Bíró Imréné, 1934. közlése 179