A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton

Laurinyeczné Sinkó Rozália „Pici gyerekre nem szabad nagyon ránézni, a szeme közé nézni erősen. Ne tessék kinevetni, de így mondom, ez tényleg énrajtam fordult elő, nem is egyszer. Meg kellett a gyereket mosdatni, de a bal hónom alá vettem a gyereket, és a kombinétomnak az alját fel kellett hajtani, avval kellett a gyerek arcát megtörülni háromszor, de kilencszer kellett megmosdatni egymás után."" A bábát fenyegetéssel is elriaszthatták a rontástól: „Ha nem fizetett meg az ember a bábaasszonynak, csinált valamit. Éjszaka ringott a bölcső, lerángatta a gyereket az ágyról. Én magamról beszélem, terhes voltam az Irén lányommal, akkor láttam békát mászni az ajtófélen, azt hittem, ott halok meg! Kaparta az ágy lábát. Már az emberem kidobálta, csak ott volt... Volt egy öreg bába néni, az engem mindig megsimogatott. Mikor azzal találkoztam, a béka mindig megjelent a házunkban. Kipakoltam a szobából, nincs-e valahun lyuk. Mert azt mondták a régi öregek, ha bal kézzel feldaraboljuk a békát, meglátjuk ki volt. Akárhányszor találkoztunk, mindig megsimogatott. Az én emberem szólt neki, hogy úgy nyúljon hozzám, agyonüti. Nem is szólt az öregasszony, nem is volt béka."

55 Ijedtség és szemmel verés ellen alkalmazták a füstölést. Aki nagyon megnézte, megszeretgette a gyereket, annak kértek egy fürtöt a hajából, parázsra vetették, és ezzel megfüstölték a gyereket. Másik idekapcsolódó változat, amikor a füstölés után vagy helyett a parázsból készített szenes vízzel lemosták a kicsi arcát. Annak a gyereknek az apja, akinél rontást vagy szemmel verést gyanítottak, naplemente után bal kézzel, balta fokával a küszöbre verte a kicsi ingét, más esetben feldarabolta. (Ezt kizárólag férfiak végezhették.) Ezután a kisinget a kemencében elégették, majd hamarosan megjelent a rontás okozója rimánkodva, és visszafordította a bajt. Az ebagos, szőrös testű gyermekről szintén bábarontást feltételeztek: „Már a gyereken látták, hogy bábabaj van, megszőrösödött, olyan volt, mint a szőrös malac. Piros tucskát (tengericsutka) elégettek, annak a parazsát vízbe tették, és abba kellett kilenc napig füröszteni" (a gyereket).

56 Másik gyógymód szerint az ebagos gyereket a kemence szájához emelték, ez a kemencébe hajítással való fenyegetés a cserélt gyerekre vonatkozó töredékes hiedelemtörténethez: „... kicserélték a gyereket, nagyon rítt, megnőtt a foga, véresre kiszívta az anyja melleit. Vén volt, olyan öreg arca volt, oszt elkezdett beszélni: - Kicsi csupor, nagy kanál, kicsi kanál, nagy csupor! - Beszélt, oszt két hónapos volt. Befűtötték a kemencét, rátették a sütőlapátra, ahogy odatartották a kémény alá, egyszer egy nagy suhanás, valami kikapta a gyereket, az övéket meg visszadugta a sütőlapátra, de két nap múlva meghalt az a szép gyerek"" A gyerek első évét és minden életében elsőként előforduló dolgot mágikus előírások vették körül. Mikor elősször vitték vendégségbe - rendszerint nagyszüleihez, keresztszüleihez -, a háziak tojással kerekítették körül az arcát, hogy olyan egészséges kerek arcú legyen, mint a tojás, amit a látogatás végén a gyermeknek ajándékoztak. Páros számú tojást adtak, hogy páros élete legyen felnőttkorában. Egyéves koráig nem mutattak neki Papp Ferencné, 1925. közlése Nagy Györgyné, 1910. közlése Rózsás Róza, 1930. közlése Makra Sándorné, 1912. közlése 180