A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton

Laurinyeczné Sinkó Rozália san gyarapodó lakosság körében, Makra Jánosné pedig okleveles szülésznőként tevékenykedett. A bábák taníttatását az egyházi elöljárók szorgalmazták, és a város vezetősége finanszírozta. A keresztelési anyakönyvekben a múlt század végén az újszülöttekre vonatkozó adatsorban helyet kaptak a szülésznők nevei is. 1890-ben 253 gyermek jött a világra, ebben az évben kilenc bába volt a faluban. A bábaképzőt végzett ún. „okleveles bábák" és a tisztiorvosi engedélyével rendelkező, „cédulás bábák" mellett működtek csupán tapasztalati, gyakorlati ismeretek alapján tevékenykedő bábák is. Az 1920-as, 30-as évektől 1953-ig, az otthoni szülés lezártáig az ismertebb bábák: Bojtor Julianna, Botlik Jánosné, Gidai Eszter, Gyáni Julianna, Samu Istvánné, Takács Lajosné voltak. A lokális népi szülészeti viszonyok és a hivatalos egészségügyi szempontok összehasonlításához kínálnak lehetőséget a múlt századi egészségügyi előírások és bábakönyvek, ezek kiaknázatlan néprajzi forrásértékére irányítja Deáky Zita tanulmánya a kutatók figyelmét.

42 Füzesgyarmaton a bába különös képességű, boszorkányhatalommal felruházott személy volt, akinek alakja egybemosódik a boszorkány emberfeletti nőalakjával „A bábaasszonyok mindent megszereztek maguknak, féltek tőlük. " „Jóba kellett lenni a bábaaszszonnyal, mert könnyen beletaposhatott az ember életibe. "

4i A 18. századi boszorkányperek gyakori vádlottja a bába, aki speciális gyógyító tudásával elkülönült közössége tagjaitól, s mesterségbeli ismereteitől évszázadokon át emberéletek függtek. A paraszti elképzelések szerint mágikus erejű bábát, aki busás jövedelemre tett szert a falubeliek által rátestált szerepkör elfogadása, esetleg megerősítése révén félelemteljes tisztelet övezte. A babonás cselekmények azáltal kapnak valóságélményt, hogy a közösség tagjai is osztják, és annak megfelelően viselkednek.

44 A bábatudomány megszerzésének több módjáról tanúskodnak a hiedelemszövegek: így például az európai hagyománykörben általános boszorkánygyülések, összejövetelek szerepéről is: „Sötét helyen szerezték meg egymás közt, tüzes kosárral repkedtek, átváltoztak mindenfélének, együtt tanulták. Ott van egy nagy domb Szerepen, ott tépázták egymást. "

4 Előfordult a bábáknál - a tudósokról is közölt - halálos ágyon való kézfogás útján történő mágikus mesterségátadás, aki ilyen módon nem örökíthette tovább erejét, keserves kínok közt, nehezen halt meg. A Sárréten gyakoribb változat szerint ahhoz, hogy a bába rontó képességre tegyen szert, először saját hozzátartozóját, gyermekét vagy férjét kell elveszejteni, „elszárítani". A bábák a többi falubeli tudóshoz hasonlóan „rontani, bontani" tudtak, gyűjtőhelyünkön külön elnevezéssel illették az általuk okozott betegséget: bábabaj, bábarontás. A fokozott félelem racionális indoka az elmúlt századokban még megdöbbentő arányú gyermekhalálozás volt. Például a 18. században a gyerekek 25%-a halt meg négyéves kora előtt és 50%-uk nem érte el a felnőtt kort.

46 1793-ban Füzesgyarmaton 160-an hunytak el, ebből 34 hétéven aluli gyermek. A főbb halálokok: „dagadozás", „kelevény", „nyavalyatörés", „reszketés", „toroklob". A szomszédos Bihar megyében 1927-ben Deáky Zita, 1995. 146. Földesi Sándor, 1937. Buda Béla, 1975.24. Rózsás Róza, 1930. közlése Kriza Ágnes, 1995.353. 178