A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton

Laurinyeczné Sinkó Rozália és a nagyobb gyermekek számától függően kevesen vehették igénybe. Az íratlan szabály mégis némi engedményt nyújtott a munkából a szoptatós anyának, aki a jelképes kedden vagy pénteken tartott templomi avatás után tért vissza megszokott életritmusához. A gyermekágyas nem mehetett ki a kapun, mert elkódorgott volna a gyereke. Megszólták az utcán látott gyermekágyast, az Alföldön ismert: „A kutya is megfekszi az almát" - mondással. Nem merhetett a kútból, mert megposhadt a kút vize. Tésztát, kenyeret nem gyúrhatott, nem süthetett. A házból kivezető első útja előtt a kúthoz ment, hogy sok teje legyen szoptatás alatt. A kisgyermeket és édesanyját először a legközelebbi rokonok látogatták meg, az Alföld-szerte ismert, kötött köszöntéssel üdvözölték az asszonyt: „Elment erőd helyett százszor annyit adjon Isten!" Nem ültek a szoptatós ágyára hogy el ne vigyék a tejét, mások szerint a gyerek álmát. Akaratlanul is árthattak a gyereknek, ezért aki tudta magáról, hogy erős „nézésű" háromszor a földre köpött: „Pfü, pfü pfü... meg ne nézzelek nagyon!" - mondta, és ezután fordult a gyerek felé. A keresztszülők, nagyszülők, pénzt tettek a pólyára, vagy a pólya sarkára „Meztelenül jött a világra, legyen neki ruhája!" mondták. Havibajos látogató nem érinthette meg a kicsit. Odasúgta az anyának: „Tisztább legyél mint én!" Ha ennek ellenére rossz szándékból vagy inkább figyelmetlenségből mégis felvette, és kivarasodott, kisebesedett a gyerek bőre, akkor a havibajos ruha mosóvizével háromszor visszafele letörölte a kicsi arcát. Egy adat szerint ezt a törülő ruhát a kanálisba dobták, hogy vigye el a víz a sebeket.

37 A keresztelőt követően csökkentek a védő, hárító eljárások, bár még szépszámmal kísérték a gyermek első életévét. Névadás, keresztelő A „Fő tiszteletű Superindenczia" rendeletére 1828. július 1-től a füzesgyarmati református egyház Keresztelési Matrikulájában a gyermekek keresztelési dátuma mellett már feltüntették a születési időpontját is, s az így pontosított adatfelvétel nyomán kirajzolódik a két esemény közti időtartam, mely ekkortájt csupán néhány, legfeljebb nyolc-tíz napot ölelt fel. A gyermeket az egész életét végigkísérő családi kritériumokkal iktatták a közösségbe, az egyházi szertartással vált családja teljes jogú tagjává. Keresztkomának gyermekkori barátokat, legénytársakat választottak. Mindegyik gyermekhez másik keresztszülőt hívtak, olykor az anya és apa részéről is, ezért egy gyermeknek több keresztszülője lehetett. Az anyakönyvi bejegyzések szerint a módosabb, tekintélyes gazdák egy évben négy-öt gyermek keresztapai tisztét ellátták (például 1790-ben Daru Sándor, Homoki Mihály).

38 Az 1930-as évektől fokozatosan fellazult az egykor kiterjedt műrokonságforma, helyébe a mára szinte kizárólagossá lett vérségi, rokoni kötelék alapján történő keresztszülő-választás lépett. A keresztelőt mindig hétköznap reggel tartották. A templomba mindenkor a keresztanya ment elől, karján az újszülöttel, a nagyszülők és bábaasszony követték. Nem fordulhatattak hátra, nehogy néma legyen a gyerek. A rövid szertartás után hazatérve a keresztanya a kicsit egy pillanatra a küszöbre terített subára tette, miközben azt kérdezte: „Ki szereti a legjobban?" Ekkor - mintegy a befogadási rítus maradványaként - az édesMakra Súndorné, 1912. A füzesgyarmati református egyház II. Matriculája/1792-1829/ 176