A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton
A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton A kisbaba kelengyéjét - a vagyoni helyzettől függően - az 1940-es évekig jórészt házilag állították elő. Használt lepedőből szabták ki a seggruhát, a pelenkát, a kifogóruhát, a térdig érő kislékrit. Nagyobb ügyességet igényelt a főkötő megvarrása, amihez a fiúknak kék, a lányoknak piros vagy rózsaszín megkötőt vagy szalagot vettek. A négysarkos pólyapárnát sifonvászonba húzták, az anyagi helyzethez mérten kendermadzaggal vagy vásárolt, szintén nemek szerinti színű pólyakötővel fogták össze. A csecsemő köldökét puha vászoncsíkkal lefáslizták, átkötötték; a kezét és lábát pedig kb. hathetes koráig teste mellé kötözték, fáslizták az így a bepólyált gyermeket jobb felől tették édesanyja mellé, aki először jobb mellét adta szoptatásra rontáshárításként. A gyerek jövője szempontjából számon tartották a kedvező és balszerencsés születési időpontokat, a szombaton, vasárnap, főként karácsonykor és újévkor születetteket szerencsésnek, a kedden, pénteken érkezőket sikertelennek vélték, a nagypénteken világra jöttéknek akasztófán végzett életutat vagy táltos adottságot jövendöltek, ahogyan a hetedik fiúgyermeknek. Az országszerte elterjedt elképzelésekkel egyezően szerencsehozó szerepet tulajdonítottak a magzatburoknak, melyet ha rosszakaratú személy szerzett meg, magával vitte a gyerek szerencséjét. A burkot féltve őrizték, megszárították, vászonzacskóban, szütyőben a kamrában tartották. Hasonlóan jártak el a pertlivel összekötött köldökzsinórral, amit évekre a gerenda alá raktak, majd az iskolát kezdő kisgyerekkel kibontatták, ha gyorsan kibogozta, ügyes kezű, jó eszű tanulónak remélték. Füzesgyarmaton és Kertészszigeten a megszárított köldökzsinórt rövid időre az ajtó sarkára akasztották, hogy jó táncos váljék a gyerekből. Gyermekágy A paraszti tudatban a kereszteletlen gyermek és gyermekágyas anya tisztátalan, fokozottan veszélyeztetett; ezt a képzeletkört támasztotta alá a vallási tradíció is. A keresztelőig, illetve a szülést hat héttel követő avatásig megkülönböztetett figyelmet fordítottak védelmükre, a gonosz, ártó erők távoltartására. Átmeneti rítusok tárháza ez az életszakasz, melyben az óvó, rontáshárító cselekmények alapvetően az érintkezési, szimpatikus mágiára épülnek; a gyermekkel kapcsolatban lévő minden tárgy előidézhette vagy visszafordíthatta a rontást. A kereszteletlen gyermek pogány, sötétségben van, ezért a keresztelőig lámpával, mécsessel világítottak mellette éjjel. Az első fürösztővizet orgonafa tövébe öntötték, hogy virágos legyen a gyerek élete. A fürösztővizet napnyugta után nem önthettek ki, napközben is mindig „járatlan helyre" borították, gerágyára, trágyadombra, eresz alá. Nem hagyták kint száradni éjszakára a pelenkát, babaholmit, hogy el ne vigyék a gyerek álmát. A gonoszűző eljárások a küszöb és ajtó köré, a külső és belső világ fő válaszvonalához összpontosultak: éjjelre fejjel lefelé fordított seprűt állítottak az ajtóhoz, kést vagy villát szúrtak a kulcslyukba, késsel keresztet rajzoltak az ajtófélfába. A gyerekre fordítva, fonákul adták a kisinget, hogy megvédjék a szemmel veréstől. A gyermekágy ideje megegyezett a Mózes törvényében előírt idővel , bár ezt a hathetes fekvési, pihenő szakaszt a család anyagi helyzetétől, segítőkkel való ellátottságától, Madár Ilona, 1993.367. 175
