A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton

Laurinyeczné Sinkó Rozália döntött. A vajúdó segítségére siető tapasztaltabb asszonyok tiszta, használt ágybélit húztak, viseltes hálólékrire cserélték ruháját, vizet melegítettek, törülközőkendőket készítettek a bábának, valamint előkészítették az újszülött ellátásához szükséges kellékeket, fateknőt, kifogó ruhát, babaholmit is. A gyerekeket édesanyjuk betegségére hivatkozva az öregszülőkhöz vagy a szomszédba szalajtották. A bábaasszony „Nyomjad az erőt!", „Fogjad az erőt!" - biztatásokkal irányította a szülő nőt. Füzesgyarmaton az 1930-as évek végére kizárólagossá vált a fekvő helyzetben történő szülés, de idősebb asszonyok emlékeznek még a székre támaszkodó, „lekucorodó" szülésmódra is. Szüléskönnyítésre melegvizes törölközőt tekertek az anya hasára. Az 1920-as évektől már a gyulai kórházba szállították a rendellenesen szülőket. A férj szülés körüli szerepére falunkban szintén érvényesek Madár Ilona sárrétudvari megfigyelései: „A férj közelléte különböző hatást váltott ki. Volt, aki könnyebbséget érzett, ha megfoghatta az ura kezét, mások még a fogason lógó ujjasát (kabátját) is kirakták a házból, úgy haragudtak rájuk."" A bába az újszülöttet egy pillanatra lábánál fogva felemelte, hogy kitisztuljon a felesleges folyadéktól, magzatvíztől, ha eközben hangosan felsírt, kipirosodott, egészséges, erős tüdejü felnőttnek jósolták. A szülést követően először az anyát látta el a bába, lemosta, és addig masszírozta a hasát, míg egy odakészített lavórba, tálba nem távozott a méhlepény, mása, ha ez ép volt, egészben jött ki, egészséget jelentett az anya és gyermek további életére nézve. A másával vagy annak áztató vizével visszafelé letörölték az aszszony és a kisgyerek arcát, hogy eltűnjenek a májfoltok, kiütések, majd a méhlepényt a család egyik férfi tagjával a kút mellé ásatták, hogy bőven legyen teje a szoptatós anyának. Mások trágyadombra, ember nem járta helyre temették, ne férkőzhessen hozzá ártó szándékú személy. A csecsemőt nagyanyja vette gondozásba, fateknőben megfürösztötte, ügyelve, befelé legyen lábbal, ne a küszöb felé, mint a koporsóba tettek, ne kívánkozzék ki idő előtt a házból. Gonoszűző szerként egy csipet sót hintettek a fürösztö vízbe, fényes pénzt dobtak gazdagság biztosítására. A ványadt, satnya, életképtelennek ítélt újszülöttet a bába megkeresztelte, nehogy kereszteletlenül, pogányként haljon meg, s elkárhozzon. A csecsemő könyökét, térdét keresztben összemérték, így állapították meg, nincs-e rándulása, épek-e végtagjai. A gyerek először megfigyelt kéztartásából leendő életviteléről jósoltak, eszerint aki összezárt, ökölbe szorított marokkal látta meg a napvilágot, spórolós, illetve takarékos, más szemlélet alapján fukar, amelyik kicsi széttárta ujjait, „nyitott tenyérrel" született, könnyelműen költekező, illetve adakozó természetűnek jósolták. A Sárréten egykor gazdag táltoshiedelmek lassan feledésbe merülő maradványai bukkannak fel a többlet-testrésszel születettek jellemzésekor: „Nekem is az egyik unokám úgy született, hat ujjal, azt mondták, az olyan táltos, ilyen szélhámos, nem fél semmitől, edzett mindenre. " „Aki foggal született, ilyen holdkóros, minden hét évbe elcsavarog."" Általános elképzelés, hogy a foggal világra jöttek tudákosok, rendkívüli erejűek, ám mivel a táltosok a boszorkányhatalommal rendelkező bábák fő ellenfelei, a bábahaj orvoslói, a bábák kitörték a foggal születettek fogát, s ezáltal megfosztották erejüktől. " Madár Ilona, 1993.348. 14 Oláh Istvánné, 1929. közlése 1 Nagy Sándorné, 1941. közlése 174