A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton

A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füze s gyarmaton mészkodók közül az asszonyok karon ülő fiúgyermeket nyújtottak az újasszony kezébe, miközben azt mondták: „Szaporodjatok, mint a csicsóka! Sok gyereketek legyen!" Az ifjú pár esketést követő első útja a férj szüleihez vezetett, legtöbbször leendő otthonukba, ahol a menyecske a vőfély által megtanított, nyolc-tíz soros, „Kedves apám, anyám" megszólítású, befogadását kérő rigmussal köszöntötte új szüleit. Ha a hagyományokhoz híven seprűt, szemetet vagy pénzt löktek elé a küszöbre, gyors mozdulatokkal jelezte serénységét. A lakodalmi étkezésnél napjainkban is egyértelmű termékenységvarázsló szexuális szimbólumokkal találkozunk, ilyen a menyasszony elé helyezett, nyakkal felfelé állított kakasfej, a két főtt krumpli vagy főtt tojás közt kiemelkedő birka- vagy malacfarok, amelynek lefojtására biztatja tréfás versével az új párt vőfélyük. Füzesgyarmaton a lakodalmi cseréptörésnek - amit a szomszédos bihari falvakban szerencsebiztosításként éppen szándékosan idéztek elő - baljós jelentést tulajdonítottak. A 19. században még napokig elhúzódó lakodalom a házaspár életének legpompásabb, megismételhetetlen ünnepe volt. Ezután a fiatalok általában a férj szüleihez költöztek, kivéve az árvákat vagy több testvérrel rendelkezőket, akik feleségük családjánál laktak; őket különösen férfitársaságban „kibeszélték", anyósuralommal és „asszony hordja a kalapot" -ítélettel bélyegezték. Családi élet A menyecske mindennapjai alapvetően anyósához fűződő viszonyától függtek, tiszteletet és engedelmességet vártak tőle. Előfordult, hogy a követelményeket nehezen viselő fiatalasszony haza kívánt költözni szüleihez, akik visszautasították, a házasság Istentől való eltéphetetlen kötelékére hivatkozva. Általános érvelés volt a panaszokra: ,Amilyen rózsát szakítasz, olyat szagolsz". Az új asszony „anyósa keze alá dolgozott". Hozománya nemegyszer kiszorult a szobából, bár holmijával szabadon rendelkezett, munkaerejével, időbeosztásával nem. Egyik idős asszony adatközlőm például egy szobában hált kisgyermekével és urával, annak szüleivel, eladósorban levő lány testvéré vei és öccsével. A fiatalok magától értetődően az önálló életvitel, gazdálkodás feltételeinek megteremtésére törekedtek. Az 1920-as 30-as évekre háttérbe szorult a hagyományos nagycsaládforma, amelyben több generáció élt „egy kenyéren", egy fedél alatt, s a patriarchális kiscsalád került előtérbe. A gyermek mindenekelőtt a család folytonosságát, az önellátó paraszti gazdaság számára nélkülözhetetlen munkaerőt jelentette, idős szüleinek pedig gondoskodó támaszt, vigaszt nyújtott. „Egy gyermek nem gyermek" - idézték gyakran. Adatközlőim többsége századunk első harmadában maga is hat-nyolcgyermekes családban nevelkedett, természetesnek tekintette a nagyobb létszámú családokat. A második világháborút követően az országos tendenciának megfelelően - községünkben is a kétgyermekes családmodell vált uralkodóvá. A gyermektelen családokat sajnálat övezte, az asszonyok meddőségét, a férfiak magtalanságát Isten büntetéseként fogadták. A várva várt vagy nehezen született egyetlen gyermek elveszítése együttérzést váltott ki a falubeliektől, az ilyen eseteket évtizedekig emlegették. 171