A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
B. Szűcs Irén: A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében
Baligáné Szűcs Irén lesz a gyerek. Én azt hittem, hogy a kődökömnél fog megszületni. Aztán mikor megtudtam, csak csudálkoztam, meg szégyelltem magam. " "Nem nagyon tudták , hogy lesz meg a gyerek. Volt, aki azt hitte, hogy a száján keresztül, mert sokszor hallotta, hogy a gyerek kiköpött apja vagy anyja. Volt, aki azt mondta, hogy üsse, vágja a hasát a bába, az meg csak csodálkozott, hogy miért. Hát hátha felrepedne és meglenne a gyerek. " Szülés után hat hétig feküdték az asszonyok a gyermekágyat, ezen idő alatt nemi életet sem élhettek: "Hat hét után felkelt, bevetette az ágyat, elment a templomba. Addig még az utcára sem mehetett ki. Felszabadult, aztán aludhatott megint az urával. " A szegényebbek 2-3 hét után felkeltek, ellátták a gyermek körüli teendőket, mostak, főztek. Ilyen esetekben a házasélet újrakezdésével sem várták meg a hat hetet. A szoptatási időszakban, úgy tartották, nem lehet teherbe esni. Az első 2-3 gyermek születése ellen, a gyakori csecsemő - és kisgyermekkori halandóság miatt is, nemigen védekeztek. Az utódokat különösen a századforduló körüli időkben nagy tiszteletben tartották: "az a feltámadás, hogy az ember tovább él a gyermekeiben. " Az első gyermeknek örültek legjobban, főként, ha kisfiú volt, mivel "az majd tovább viszi a család nevit. " Sokszor az asszony bűnéül rótták fel, ha nem fiút szült: "Olyan is volt, hogy mikor a második is kisjány lett, azt mondták, enni se kell adni az asszonynak. A disznótorba mondták, hogy nem kell Julcsát felhozni, hadd üljön a jányával. " A század első évtizedeiben a gyermek fogantatását Isten akaratának tartották, ennek következtében a sok gyermeket se szégyellték: "Régen gyorsan jöttek egymás után a családok, két évre, tizennyolc hónapra. Isten adta őket, ha sok volt, nem kell szégyellni. " "Teherbe csak a Jóistenke segítette, ha nagyon szeretett valakit, annál több gyereke született." Később az 1920-30-as évektől figyelhető meg a sok gyerekes családok lenézése, kigúnyolása: "A csúnya szájúak azt mondták rájuk, hogy sokat fijalt. Leginkább a rosszabb sorsúaknái jött a sok. Hajómódú volt, vigyáztak, hogy kettőnél több ne legyen. " A fogamzásgátlásnál a fő szempont az volt, hogy megakadályozzák a "férfi magjának", ondójának bejutását a méhbe, illetve a hüvelyből minél hamarabb eltávolítsák azt. Az ovulációról csak nagyon kevesen tudtak. Gyakran az asszony jellemével hozták összefüggésbe a gyermekek számát. "A szerelmes természetű nőknek lett több családja. Mondták az én szomszédasszonyomnak is: Ejnye, te Sára, ennyire szereted az urad, hogy mindjárt szülöd neki a gyereket? Azt válaszolta, hogy mit csináljon, hajó a főd meg a mag is. Majd a Jó Atya mindegyikhez ad egy karéj kenyeret. " "Azt is mondták, hogy lusta asszonynak van sok gyereke. " Ugyanis a teherbeesés elleni védekezés egyik módszere a mosakodás volt: "Az ágy alatt vót egy lavór vízzel, aztán utána rögtön mosakodtak az asszonyok. Ezt csak azok tudták megtenni, akik nem az öregekkel háltak egy szobában, de télen még azok se, akik külön háltak. Hideg vízbe, hideg szobába kinek lett vóna kedve mosakodni?" Mivel az asszonyok többsége orvoshoz szégyellt menni pl. pesszáriumért, így leginkább házi módszerekkel kísérleteztek: "Vót, aki ecetes szivacsot tett fel magának vagy utána kiszállt az ágyból és leguggolt egy párszor, hogy kicsorogjon belőle az a termíszet. Aztán egy kis ronggyal szárazra törölgette magát. A párna alatt tartották ezeket a kis rossz ruhadarabokat, azzal szárítkóztak. " "Vótak, akik állva csinálták, úgy nem tudott befolyni az a termíszet a méhbe. " Amelyik családban már elég gyermek volt, ott szülés után a bába az anyával történt előzetes megbeszélés alapján "felnyúlt és elfordította a méhit. Ezt csak akkor lehetett megcsinálni, csak akkor tudta a kezét feldugni. Ez után soha többé nem lehetett gyereke. " 160
