A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

B. Szűcs Irén: A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében

Baligáné Szűcs Irén pósság elkerülése érdekében a fiúkat veszélyesnek, a nemi életet pedig nem örömforrásként, hanem engedelmességből eltűrt kötelességként tüntették fel: "Engem a nagyanyám nevelt, de úgy belém nevelte a füelmet, hogy filtem a fiúktól, mint a tűztől. Még mikor fírhe mentem, akkor se akartam vele hálni. " Idegenkedésüknek oka gyakran a hiányos biológiai - fiziológiai ismeretek voltak: "Én, amikor megcsókolt is a vőlegényem, nem éreztem semmi jót, csakhogy összenyálazott, meg alig kaptam levegőt, pedig szerettem." "Amikor magához szorított az udvariam, éreztem, hogy valami kemény van a nadrágjában, de én azt hittem, hogy kulcs vagy valami ilyesmi. Istenem, csak később tudtam meg, hogy mi az!" Attól is tartottak a lányok, hogy ha engednek az udvarló kérésének, az majd tisztességtelennek tartja őket: "Nagyon fontos vót, hogy érintetlenül menjen fírhe a lány. Arra azt mondták, hogy becsületes, tiszta lány. Azt jobban is megbecsülte az ura. Az én vőlegényem is hiába rimánkodott, nem tettem meg neki. Filtern, hogy aztán nem fog szeretni. " Házasélet A fiatalokkal a házasságkötés előtt sem beszélgettek a nemi életről, legfeljebb a lány anyja vagy anyósa mondott annyit, hogy "Neked mostmár az uraddal kell hálnod. " vagy "Iccaka is az urad mellett a helyed, engedelmeskedjél neki !" A rendszerint kevés szexuális tapasztalattal, bizonytalan ismeretekkel rendelkező menyasszonyokat félelem, riadalom fogta el a nászéjszakán. "Az én nagyanyám mesélte, mikor már én is asszony vótam, hogy annyira félt nagyapámtúl, hogy bebújt az ágy alá. Lakodalom után az anyósa mondta meg, mi lesz. Együtt aludtak az öregek az új párral. Nagyanyám meg olyan vad vót, hogy mikor hozzáért a férje, bebújt az ágy alá. Az anyósa meg nyújtófával piszkálta, hogy jöjjön ki. Aztán a setítbe kérdezte, mert nem gyújtottak lámpát, hogy: András, ott van már?" Egy másik asszony így számolt be a lakodalom után történtekről: "Nem mondott nekem akkor se semmit az anyám. Amikor hazamentünk a mi szüléinkhez, azt mondta az én férjem: Na, vessed meg az ágyat, asszony! Hát én megvetettem az ágyat, aztán kimentem. О meg kérdezte, hogy hová mísz. Mondom, megyek ki, aztán bementem édesanyámékhoz. A férjemuram meg nem győzött várni, aztán utánam jött, hogy menjek aludni. Nem megyek én, mondom, szígyellek én vele aludni, de anyám is mondta, hogy menjek csak, nekem már ott a helyem. Az uram meg karon ragadott, hogy menjünk csak aludni, mert mindjárt reggel lesz, mehetünk dógozni. " Az otthon engedelmességre nevelt lány a házasságkötéssel a férje uralma alá került: "Az asszony nagyon alatta való vót a férjének, meg az egész családjának. " A férfi elsőbbségét természetesnek is tartották, "a pipogya, nyimnyám férjeket semmibe se vették, azokat nem tisztelték. " A férfi "feljebb valósága" olyan nemi kapcsolatra utaló kifejezésekben is tetten érhető, mint "éli az asszonyt", "használja a szeretőjit. " Ez a szemléletmód természetesen a házastársak nemi életére is hatással volt, kifejeződött abban is pl., hogy nemi aktus során rendszerint a nő volt alul, nemigen kezdeményezhetett, de nem is tiltakozhatott: "Nem vetkőztünk le pucérra az ágyba soha, a felesígem pendelybe vót én meg gatyába, télen ing is vót az emberen. Hát előtte egy kicsit csak megcirógattuk a combját, farát, a jó me158