A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

B. Szűcs Irén: A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében

A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében Mivel a fiúk esetében nem várták el a házasság előtti érintetlenséget, párválasztási esélyeiket sem befolyásolta lényegesen szexuális életük. A kikapós lányok házassági esélyei viszont nagyban romlottak: "Aki eljátszotta magát, az már nem vót jó felesígnek, csak szeretőnek. " A lányok kiközösítették, nem beszéltek vele, "az csak olyan sáribálakba mehetett szórakozni, rendes helyen biztosan nem látták szívesen. " A "nagyvírű", "legínyes" lányokat, a "bakasárikat" nem tartották megnevelhetőnek: "Azt hiába neveltík, az olyan vírű jányt, az úgyis csak kikapós lett. Egy lányt nem lehetett megőrizni a régi világba, meg most se. Az benne van a víribe, annak hetvenhétfele ágazik a vire, vagy a nagyapja, vagy az öregapja vót olyan." Az ilyen lányokat, különösen, ha egyébként a családja rendes életet élt, szinte sorscsapásnak, istenverésnek tekintették. A szeretőt tartó lányokat hamar kiismerték a legények is: "Valamelyik elmondta a másiknak, hogy ezzel vótam, a másik meg rávágta, én is vótam, nemcsak te! Ótán elterjedt a hír. " Annál is inkább könnyen napvilágra kerültek ezek a dolgok, mivel a fiatalemberek számára társaik előtt tekintélyt biztosított a szexuális tapasztalatokról való beszámolás: "Hát az olyan kis ügyeket könnyedén elbeszélték a komák. Vót, aki még hencegett is, te, én mán ennyi jánnyal vótam! Nem mindig vót az igaz! De ha az embernek mán olyan komoly szeretője, vagy menyasszonya vót, azt mán illetlen vót elbeszélni, ha jóban is vót vele. " A közvélemény mindig megkülönböztette az erkölcstelen lányoktól a "szerencsétlenül járt megesettet". Ha sejtette az anya lánya kapcsolatát, akkor "figyelte, nízte a vírzísit". "Vót, amelyikkel vele aludt az anyja, és mégis gyereket vitt haza. Az olyan jányt nagyon mocskolták, meg is verték. " Az udvarlónak, ha a lány nem foglalkozott mással, kötelessége volt elvenni: "Apámnak a testvíre, Rebus néném megesett. Templomba járt, templomba vót és roszszul lett. Elfűzte magát, hogy a gyerek ne lásson. Az anyja se tudta, az apja se. Rebus meg elszorította magát. A híre hamarabb hazaért, mint a templomból ő maga. Na, asztán a szülei nagyon megpofozták, megverték, na, akkor bevallotta, hogy terhes. Nagyapám meg fogta magát, elment az udvarlóhoz, megmondta, hogy így van a lányom, tessék elvenni. Akkor mán négy hónapos terhes lehetett. " A közösség, különösen a fiú szülei mindig a lányt hibáztatták, különösen, ha a házasság nem kedvükre való volt. Azt mondták: "Ha adó nincs, vevő sincs: ha kurva nincs, lator sincs. " "Mindig ajány vót a hibás, hajóba lett a fiúval, kiseprűzték a faluból, meg szígyenkűre ültették. Borzasztó nagy szígyen vót. " A megesett lány félrelépése miatt még az esküvő után sem lett egyenrangú társa a többi fiatalasszonynak. Éreztették vele férje családjában, hogy "muszájból vették el", "csak megtűrték. A munkájával kellett jóvá tenni, hogy felcsinálták, szolidnak kellett neki lenni, szája nem lehetett. " A fiúk tehát különösen házasságkötésük előtt, de részben utána is jóval szabadabb szexuális életet élhettek, mint a lányok. Bár azokat az adatokat, mely szerint még jegyesség ideje alatt is csak igen ritkán került sor nemi érintkezésre a fiatalok között, fenntartással kell kezelnünk, már csak azért is, mivel jóval több nő nyilatkozott így, mint férfi, sőt még házastársak is ellentmondásba keveredtek e tárgyban. Az viszont tény, hogy részben az egyházak által képviselt szigorú felfogás, másrészt a szülők, főként az anyák elrettentésen alapuló nevelése következtében a lányok a házasság előtti nemi életet bűnnek tartották, a testi közeledéstől féltek, viszolyogtak. A "jánygyerek" előtt, akiről azt mondták, hogy: "Na ennek is viszket mán a pinája!" a könnyelmű kapcsolatok teremtése, a kika157