A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

B. Szűcs Irén: A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében

Baligáné Szűcs Irén A század elején jellemzően 6-8, nemritkán 10 év volt a jegyespárok közötti korkülönbség, míg a lányok 16-18 évesek voltak, addig a fiúk már a katonáskodáson is átestek. Túlnyomó részük rendelkezett valamilyen szexuális tapasztalattal. Az önkielégítés, amit néha csoportosan is végeztek, az elmondások szerint nem volt ritka: "Hát amikor még olyan suttyók, sihederek vótunk, mindjárt-mindjárt ágaskodott a farkunk, aztán csak le kellett valahogy lohasztani. " "A fiúk az istállóba aludtak sokszor, nyáron meg kinn a szabad ég alatt. Ha valamelyik vót már a kuplerájba, elmesélte, mi is vót ott. Na, bennünk is hamar emelkedni kezdett a termíszet. Vót, hogy megmírtük madzaggal, hogy melyikünké a hosszabb, mert azt hallottuk, hogy annak örülnek a menyecskék, minél nagyobb. " A legénybandába való befogadás egyik eleme, amit az avatási rítus egyik elcsökevényesedett változatának is gondolhatunk, azon túl, hogy a kocsmában társainak bort fizetett a legény, a kuplerájba való kísérés volt. 1945-ig kerületenként 1-2 nyilvánosház működött. A legkedveltebbek a Cseresznye utcán és a Szarvasi úton voltak, ez utóbbit Háromháznak nevezték. Az 1920-30-as években egy helyen 4-5 nő dolgozott, később többen is. A legények gyakoribb vendégek voltak, mint a nős emberek. "16-17 év körül kezdték a fiúk ezeket a dogokat, először a kuplerájba mentek. Rendes lányhoz nem mehettek ilyesmiért." "Hát először igencsak reszketett az inunk. Ki vót festve az a nő, valami fényes ruha vót rajta. Nem láttam se a mellyit, se a lába közit, csak felhúzta a ruháját oszt rámereszkedett. Rövid idő alatt megvót az egísz. " A nyílvánosházbeli lányok a szegényebb "könnyű vírűek" közül kerültek ki: "Az ottani lányok arra adták a fejüket, hogy úgy keresik a kenyerüket. Nem kell dógozni, könyebb lefeküdni, oszt jön a píz. Ott vót egy ippen olyan üzletvezető, mint most a botokba van. Amit kerestek, azzal leszámoltak, és abbúl kaptak harisnyapízt, úgy nevezték, hogy harisnyakopás-díj." A békési lányokat "elhelyeztík" más helységekbe, és ide is "mindig idegenbőljöttek, csapatostul jártak, nem beszélt azokkal senki az utcán. " A férfiak és a nők egyaránt jó és szükségszerű intézménynek tartották a nyilvánosházakat. Az asszonyok véleménye szerint "azért vót jó, mert nem szemtelenkedtek úgy az emberek, mint máma. Odamentek, adtak egy kis fizetést, elintézték a dógukat. Ott nem vót elromlása a fiatalembereknek, mert minden héten vizsgálta a lányokat az orvos. Jobban jártak a fiúk, ha odamentek, mintha az utcán fogtak vóna valakit. " A férfiak zöme azzal magyarázta a bordélyházba való járást, hogy így a "szigorúan nevelt, rendes lányokat nem kellett zaklatni. " "Őszintén szólva, jobb vót, hogy vót. Nem vót annyi családi botrány, mint a jelenben. Amelyik nő arra a pályára adta magát, az odament. Akkor a fiú ha az a jány nem engedelmeskedett neki, hogy tőtse a vágyát, elment oda. " A lányok többnyire nem is sejtették, hogy udvarlójuk el-eljár a nyilvánosházba vagy olyan vendéglőbe, ahol pincérlányok szórakoztatták a betérőket: "Itt vót a vasúti vendéglő, ahol most a Dominó van, női citer azenekar játszott ott. Olyan forgalom vót, hogy borzasztó! Ha beült az ember, mindjárt jöttek: Na, apukám! Mit iszunk? Mit hozzak? Ha akart az ember menni vele szobára, mehetett. Vót nékik szobájuk. Cirógatták az embert, ölibe ültek. Hát, mi kell egy legínyembernek is ! ? Felizgult, oszt mehetett szobára. " Békésen 4-5 ilyen jellegű vendéglőről tudunk, melyek a vásárra, piacra, boltba jövő tanyasi legényeknek is kedvelt pihenőhelye volt. 156