A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
B. Szűcs Irén: A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében
A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében Az udvarlót a szobában fogadták, a lány mellé ült le, aki rendszerint foglalatoskodott valamivel, varrt, hímzett. Ezzel egyrészt bizonyíthatta szorgalmát, másrészt zavarát is leplezhette: "Nem tudtam én miről beszélgetni vele, csak ott ültünk, aztán jó volt valamit csinálni, telt az idő. " A szülök, legalábbis az anya, végig jelen volt, jobbára ő beszélgetett a legénnyel, igyekezett kipuhatolni szándékát, vagyoni helyzetét. A fiatalok közti megszólítás az udvarlás idején "meghittség dolga volt, attól függött, hogy milyen bizalmasan beszélgettek. Mikor már udvarolt a fiú, csak nem magázták egymást, de előfordult még akkor is, meg az esküvő után is, hogy hol te, hol meg maga vót, a végén csak te lett. " Az udvarlás ideje alatt egymásnak adott szerelmi ajándékok szimbolikus úton fontos üzenetek hordozói voltak. Az ajándékok sorát a zsebkendő nyitotta meg, amit a fiúnak illett kérni: "Én ajándékoztam, mert szerettem volna azt a fiút, de az anyja nem engedte. Én varrtam ki pirossal a sarkába egy szép rózsát, a kis kabátja zsebibe tette, de nem lett az enyim, aztán nem is adtam többé egynek se. " A fiú ajándékai főleg vásáriak voltak: "A vásárban odavezette a mézeskalácsoshoz a jányt, hogy válasszon, aztán azt kifizette. Akinek komoly szándíka vót, az mézeskalácsszívvel lepte meg, tükör is vót benne. Ennek már jelentősíge vót. A jány nem viszonozta, csak elfogadta. Otthon a sublótra tette, hogy lássák. Ezt nem adtuk vissza, ha összevesztünk se. Az enyimet, mikor megkülönöztünk, megettük apámmal, anyámmal meg a bátyámmal. " Nagy haraggal való elválás esetén a legény felhasogatta a zsebkendőt és kapcaként használta: "Úgy csinálta, hogy kilógjon a csizmából, abból mán mindenki tudta, szakított a szeretőjivel. Az ilyet szégyellték a lányok nagyon. " A közösség, főként az erre különösen figyelő asszonyok szemében az apró jelekből mind világosabbá vált egy-egy kapcsolat komolyra fordulása. A közös munka - és a szórakozási alkalmakon, ahol különféle játékok amúgy is biztosítottak némi lehetőséget a testi közeledésre, egy-egy bontakozó szerelmet főként a lány barátnői, de a legény cimborái is a lehetőségekhez mérten megpróbáltak erősíteni. "A kukorica fosztóban mindig mondta a gazda: Na, aki piros kukoricát tanál, elmehet lefeküdni. Fosztás közben aztán került piros csű, a jány maga mellé tette. Aztán a legíny ellopta mellőle, ő is tanált - mondta - mehetnek lefeküdni. Vót nagy mókázás. Vót, hogy csak csókért adta vissza a jánynak. " A fonókban, melyek a hatóságok részéről hol tilalmas, hol elnézett, de a parasztság által mindenesetre évszázadok óta igen kedvelt ismerkedési, szórakozási helynek is számítottak, a párosító motívumot tartalmazó játékok, énekek segítették a fiatalok egymásra találását. Ha elment egy fiú, a kedvese kikísérte, a pitvarban zavartalanul kettesben lehettek egy kis ideig. Az udvarlás alatti testi kapcsolat szinte csak a kikísérés idejére korlátozódott, a szülők előtt csak a lány kezét lehetett megfogni, vagy a derekát átölelni. A kapuzás ideje 5-10 perctől akár egy óra hosszáig is terjedhetett a szülők szigorúságától függően. "Mást nem lehetett csinálni, csak csókolózni, de azt se engedte meg mindegyik jány. Jobban csak akkor csókolhatta meg, ha eljegyezte. " A jegyesség ideje alatt a vőlegényt különféle kiváltságok illették meg, mivel a házasság bekövetkeztét most már bizonyosnak tartották. Néha a házban is egyedül hagyták őket, "hogy hadd szokják egymást". Az "egymáshoz szokásba" vetett hittel gyakran vigasztalták az anyák a lányaikat, ha azoknak jobban tetszett volna egy másik legény. 155
