Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Szenti Tibor: Az Orosházáról elinduló fehérgárdista mozgalom 1948–1955

szűnt a munka, a Gyógypedagógiai iskolába möntem, a Simonyi utcai veszélyeztetőitekre mosni. Itt veszélyösségi pótlék járt volna, de én mint kulákasszony ezt nem kaptam mög. El is üldöztek innen és átkerültem a varrodába. " A SZABADULÁS Nagy Ferenc beszélte el szabadulása történetét: „- 1956. július 7-én, mivel a család kérvényözte, egy évvel hamarabb elengedtek a jó magaviseletöm, mög a szorgalmam miatt, de otthon mindön hétön ëgyször, hétfőn röggel 8-ra a rendőrségre köllött járnom jelentközni. Egy évig köllött volna, amennyivel hamarabb hazagyühettem. Október végétől, a forradalom alatt mögszűnt az ellenőrzésöm. 1957 elejin, mög 60-ban, a szövetkőzet szervezésekor behívtak még a rendőrségre elbeszélgetni. Kérdözősködtek, de nem bántottak. Tovább aztán nem foglalkoztak velem. " Szőke Pál beszélte: „— 56 februárjában szabadultam és csak 5 évet és 4 hónapot ültem, de az én priuszommal sëhun se tudtam elhelyezködni. Itthon állandó rendőri felügyelet alatt álltam és minduntalan jelentköznöm köllött. Sokat zaklattak otthon is. Elkeserödésömben visszamöntem a bányába dolgozni. Más fogolytársaim is így jártak. Az 56-os forradalom után visszagyüttem Vásárhelyre és az apósom földjin gazdálkodtam 1960-ig, amikor azt is bekebelözte a téesz." Juhász Imre visszaemlékezését idézzük: „- 1954-ben szabadultam és visszatértem a családomhon. A BELSPED Fuvarozó Vállalatnál dolgoztam, de az eredeti, a kovács szakmámat nem gyakoroltam tovább. " Koncz Imre Csolnokról szabadult. Hazajövet megnősült. Elmondta, hogy a „múltja" szinte máig elkísérte. Az életfogytiglanra ítélt Rostás Jánost 1956-ban a forradalom szabadította ki a börtönből. Végig otthon volt és a forradalom leverése után önként jelentkezett a börtönben. Ezért a cselekedetéért 12 évre mérsékelték a büntetését. Összesen 9 évet és 3 hónapot töltött el fogságban. A többi életfogytiglanra ítélt még 1956ban, a forradalom alatt kimenekült Nyugatra. Bertók Zoltán újságíró 1956 májusában Márianosztráról szabadult. A forradalom alatt ismét írt és forradalmár lett. 1957 elején elfogták és Tökölre került a börtönbe. Amikor innen is kiszabadult, a Dunántúlon Acsádra ment a helyi szövetkezet főáUattenyésztőjének. 1967-ben arcára bukva, gyanús körülmények között, halva találták meg egy mocsárban. Öngyilkosság hírét keltve temették el. A Csákiak szabadulásáról az özvegy beszélt: „- A fiam 1956 júliusában szabadult ki. Azonnal hazamönt Orosházára a csa228