Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Kiss A. Sándor: A Vas megyéből Orosházára telepedett Sághi Kiss család története a XVII–XVIII. században

miután az egyházuk megépítése végett pénzre volt szükségük, húsz arany forintért Pál csornai prépostnak és conventjének alzálogba adják (Nagy, I.: Sopron vm. tört. II. 375). Jánosfának már a középkorban volt egy kis kápolnája, de azt a törökök átvonulásukkor felgyújtották, bár helye a XVII. század elején pusztasággá változott, mégis a század közepén ismét állt templom a településen. Ezt az újabb templomot 1683-ban ismét a törökök dúlták fel és még 1713-ban is rom volt. A XIX. században az egyébként jelentéktelen épületet restaurálták, de 1940 körül leégett, később teljesen újjáépült (Csatkai, E.: Sopron és környéke műemlékei, 477.) 1833-ban Répcejánosfa néven említett magyar falu 53 házzal, 222 római katolikus, 186 evangélikus és református, továbbá 12 zsidó, összesen 420 lakossal a Répceszemere leányegyháza (Nagy, I.: Notitiae Hung. I. 321.). „A földje termékeny, határa terem búzát, rozsot, árpát, tengerit, rétje elég, bora nincs" (Vályi, A.: Magyarország leírása II. 241.). Valószínűleg Jánosfának az 1683. évi, törökök általi feldúlása után költözött el a Kiss család. A korabeli anyakönyvi bejegyzésekből arra lehet következtetni, hogy Jánosfa után több helységben laktak, illetve próbáltak megtelepedni, így Tokortson, Sömjénben, Sághon és Vönöczkön, jóllehet az 1766. évi nemességet igazoló jegyzőkönyv egyértelműen Ságot említi. E vándorlás oka valószínűleg az volt, hogy az elpusztult Jánosfa-i nemesi birtokon nem tudtak maradni, vagy nem is volt, mert lehet, hogy csak nemesi címet és címert kaptak, de földet nem. Az biztos, hogy 1766-ban más birtokán laktak, de mint nemes emberek. Ez a már említett, nemességet igazoló jegyzőkönyvből tűnik ki, melyben Nicolaus Somogyi ezt nyilatkozza: „öregh Kiss István, jól lehet Sághban, akkor Ráthi uraság jószágán lakott, mind azáltal mint Nemes Ember ... élt. " A nemességet szerző Kiss András utódairól nem találtunk semmi feljegyzést, lehet azért, mert talán a későbbi török elleni harcokban elesett. A család leszármazási tábláján csak testvére, István családját találjuk (Kempelen В.: Magyar Nemesi Családok VI. Bp. 1913.). Valószínűleg a nemességet szerző vitézlő András tiszteletére az elsőszülött gyermeket Andrásnak kereszteltette és csak a második fiút saját nevére Istvánnak. Az András név később az utódoknál is többször megjelenik. Az ifjabb Andrásnak a családfán négy fiú utóda Mihály, János, István és Ferenc szerepelnek. Születési helyük, idejük és anyjuk neve ismeretlen. Ezek közül Mihály és János utódainak anyakönyvi azonosítása a Celldömölk környéki evangélikus anyakönyvekben jól elvégezhető, mivel mind a családfán, mind az anyakönyvekben a feleségek és gyermekek neve fel van tüntetve. István és Ferenc neve alatt (a családfán) csak Oroszi Egyháza (Békés megye) adat található. Ezeket az 1166. máj. íí-i jegyzőkönyv így rögzíti Nobily s Joannes Pados (Nemes Mesteri lakos) igazolása alapján: „Fatens Úr jól ismeri Sághon Kemenes alatt lakó Kiss Mihált és Jánost, úgy az Orosziegyházán T. N. Békés Vmegyében lévő helységben lakozó Kiss Istvánt és Ferenczet, mind négyen egy testvér Attyafiakat és ezeknek édes Attyo56