Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Kiss A. Sándor: A Vas megyéből Orosházára telepedett Sághi Kiss család története a XVII–XVIII. században

tessenek... Becsünkben 1655. uralkodásunknak 18. évében február 28-án." ... A nemesi oklevelet és nemességet 1655. szept. 5-én Jaurien (Győr) megyei közgyűlésen hirdette ki Tárczi jegyző. Az oklevél eredetijét 1804. dec. 5-én a Békés Vármegyei Karok és Rendek ülésén bemutatták (Kiss János és Ferenc, Orosháza) és erről másolatot hitelesítettek (az eredeti megkopása miatt) Vidovich György jegyző és táblai ülnök aláírásával (Békés M. Levéltár, Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai, 1174/1804.). A címer leírása: Égszínkék alapú katonai pajzs. A háttérben zöld mezőben kiterített meztelen török holttest fekszik. Nyakával a pajzs jobboldalát, lábával pedig a baloldalt érinti. A test melle fölött kiterjesztett szárnyú éhes ölyv van, mindkét lábával érinti a tetemet, illetve azt kegyetlenül marcangolja. A pajzsra ráhajlik egy nyut rostélyú katonai sisak, amely királyi diadémmal van ellátva. Fent középen sárga oroszlán látszik, megragadásra készen nyújtja előre a balját. A jobbjában kirántott kardot (dárdát) és hajánál fogva egy török fejet tart. A sisak gombjáról sárga és bíborvörös díszítő szalagok lógnak le, amelyek a pajzs alján fehérré és pirossá válnak. Maga a pajzs csinosan ki van díszítve. A címer általában az adományozottra jellemző motívumot tartalmaz. Mivel a Kiss család címerében a török elleni győzelem és elszántság domborodik ki, egyértelmű, hogy vitézségért és nem udvari szolgálatért, ún. talpnyalásért kapták a nemesi rangot és címert. Az oklevélből nem derül ki az adományozott lakóhelye. Erre az 1766. máj. 11-én Sabaria (Szombathely) városában felvett nemességet igazoló jegyzőkönyvből derül fény. E jegyzőkönyvben Nobilys Johannis Pados (Nemes-Mesteri lakos) így nyilatkozik: „az előbb megnevezett Kiss András, úgy az előbb megmondott Kiss István valósággal egy testvér Attyafiak legyenek és ezeket és édes Attyokat, néhai Kiss Istvánt, aki az Armalys Levélben foglaltatik és előbb ugyan Jánosfán T. N. Sopron Vmegyében, utóbb pediget már nevezett Sághi Helységben lakozott, s ott is halt megh, hasonlóképpen jól ismerte... Ismeretségének és tudományának okát Fatens Ur a képp adgya, hogy Fatens Uram is maga édes Attyával edgyütt N. Sopron Vmegyében jelzett Jánosfai Helységben és szintén a megh nevezett Kiss István szomszédságában 12 esztendeigh lakván..." (Vas megyei vegyes nemesi iratok No 315/8-a.) E jegyzőkönyv alapján a.Jánosfa-i illetőség elfogadható. Jánosfa (ma Csáford-jánosfa) magyar falu a Repce mellett, Csér szomszédságában, Vas megye határánál. Először 1414. febr. 8-án kelt iratban mint Janusfalwa fordul elő, mikor is a csornai convent előtt Niczki Benedek fia László, Völcsei Istvánt és Csáfordi Antalt a Janusfalwa nevű birtok elfoglalásától tiltja (Nagy, L: Sopron vm. tört., II. 12.). Úgy látszik, a Völcseiek mégis elfoglalták Janusfalwa-t, mivel 1452. dec. 6-án Bertalan borsmonostori apát és conventje Völcsei Gergelytől és Istvántól a Jánosfalva nevű birtokban zálogban tartott udvar-telket, 55