Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Kiss A. Sándor: A Vas megyéből Orosházára telepedett Sághi Kiss család története a XVII–XVIII. században

A Vas megyéből Orosházára telepedett Sághi Kiss család története a XVII-XVIII. században KISS A. SÁNDOR A KISS család (akikről beszámolómban szó lesz) az 1600-as évek elején Nyugat-Dunántúlon a „királyi terület"-en élt. Ekkor az ország három részre volt szétválasztva: a királyi területre, Erdélyre és a török uralom alatt lévő (hódoltsági) területre. Az egyes területek között nem volt pontos és éles határ, mert „azon falvak, amelyek a keresztény várak mögött voltak, csak adóztak a töröknek, de nem szolgáltak, míg amelyek a török várakon belül voltak, kétfelé adóztak (töröknek is, magyarnak is) és szolgáltak a töröknek". Ezért mondta Szalánczi István 1636-ban a budai pasának, hogy „soha csak egy falu sincs, akit a török egyedül éppen bírna, hanem minden falunak vagyon magyar ura is" (Szilágyi S.: A magyar nemzet története VI. Bp. 1898. 463.). A törökkel kötött zsitvatoroki (1606) és bécsi (1615) békék ellenére (melyek rögzítették a hódoltsági határokat) a török tovább folytatta a hódításokat és több száz falut kényszerített újabb hódolásra. Hogy mi módon ment végbe az erőszakos hódolás? Elmondja azt Király Jakab, az öreg rakacai jobbágy, midőn 1641ben így vallott Borsod megye urai előtt: „látván sok falvaknak a török vitézek miatt pusztult állapotjukat, barátjainknak keserves rabság szenvedését, reánk is az egri török vitézeknek sokszor izben mind izengetéseket s mind pedig rettentő nekünk küldött sok rendbeli leveleket és megfáradván télen, nyáron hegyekben, völgyekben, sivatag erdőkben való bujdosásban, feleségestől, gyermekestől úgy kényszeríttettünk Egerben lakó Mamhut ispahia nevű töröknek huszonöt forintban és húsz itcze vajban 1638-ban megsummálni és meghódolni" (Majláth, В.: A szőnyi béke okmánytára, Bp. 1885. 234.). 53