Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Pálfai Imre: A vízelvezetés helyzete Orosháza belterületén

A 2. ábrán a talajvízállás változását mutatjuk be az országos talajvízészlelő hálózat 413. számú kútjának adataiból szerkesztve. A talajvízállás 1971 óta süllyedő tendenciát mutat, ami a fentiekben vázolt csapadékviszonyokból következik. Amennyiben újra csapadékosabbra fordul az időjárás, a talajvízszintek fokozatos emelkedésére kell számítani. A talajvízállás szélső értékeit figyelemmel kísérve megállapíthatjuk a talajvízszint ingadozásának mértékét: az előfordult legmagasabb és legalacsonyabb vízállás közötti különbség közel 3 méter. Az éven belüli ingadozás általában 1,0-1,5 m. A maximumok rendszerint tavasszal, kivételesen nyár elején, vagy még később alakulnak ki, a minimumok pedig rendszerint október-november hónapban. A talajvíztükör felszín alatti mélységének területi különbségeiről és a talajvíz mozgásának irányáról nagy vonalaiban a Földtani Intézet térképei tájékoztatnak (MAFI, 1984). Az 1978. júliusi fölmérés alapján a talajvíz szintje a város déli részén 1—2 m mélységben, északi részén 2-3 m mélységben helyezkedett el. A talaj víztükör tengerszint feletti helyzete nagyjából délkelet-északnyugat irányú talaj vízszivárgásra utal. A talajvíz utánpótlódási területéhez számíthatjuk a Maros teljes hordalékkúpját, amelynek durva homokos-kavicsos üledékei Vízállás a terep alatt ( m ) 0 3. ábra A talajvízállás változása egy belterületi észlelőkútban 1961-1988 között (közép- és szélsőértékek) 410