Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)
Juhász Irén: Késő avar kori leletek Orosházáról
rokonságnak kellett lenni, hiszen a környező népek számára éppúgy avarnak számítottak, mint Baján avarjai. Az összeolvadás folyamata megkezdődött és két nemzedéknyi idő elteltével szétválaszthatatlanná vált; ez nagyjából a 670-720 közötti időszak. A közép avar kori férfi sírokból olyan övdíszek kerültek ki, melyek díszítő elemeként ősi pusztai motívumokat alkalmaztak: griffek, ragadozó madarak, préselt technikával. Némelyik övveret közepébe rekeszbe foglalt ékkövet helyeztek. A késő avar korban, tehát a 8. század második negyedétől új technika jelenik meg a bronzművességben, az öntés. Ez lehetővé tette olyan motívumok tömeges alkalmazását, amit korábban a préseléssel nehezebben tudtak megvalósítani. Az öntött véretekkel díszített öveket a falusi vezetőréteg tagjai viselhették, ezek száma egy-egy temetőben az eltemetettek kb. 10%-a. A bronzba öntött motívumok között szerepelnek állatküzdelmi jelenetek, a griff számtalan változata, növényi indák és indafonatok. A késő avar állam egy évszázadon át békében élte életét. Az avarok politikai uralmát a frank hadjáratok (791, 795-96) ingatták meg, majd egy váratlan bolgár támadás nyomán hatalmuk végleg összeomlott (803), ehhez nagyban hozzájárult a birodalmon belüli széthúzás is. A késő avar kor települési viszonyairól keveset tudunk. Nagyon kevés teleprészlet van még feltárva, így a korszakot a temetők leletein keresztül ismerhetjük meg. A késő avar időszakot ezer körüli feltárt temető képviseli sok tízezernyi sírral, de ezek között viszonylag kevés a teljesen feltárt temető. Ezek a temetők 300-1300 sírszámukkal nagyon különböző nagyságú falvakról tanúskodnak (BÓNA 1986). A sírok leleteiből következtethetünk az elhunyt gazdagságára, foglalkozására, rangjára. Az akkori szokások, a hitvilág megkövetelte, hogy halottaikat a legjobb öltözékükben, útravalóval együtt küldjék utolsó útjukra. A temetőkben kirajzolódó csoportokból a közösség belső tagozódása, a nagycsaládok, nemzetségek egymáshoz való viszonya tűnik ki: kinek-kinek az életben elfoglalt helye szerint volt kijelölve a sírhelye is. Több közeli vagy távoli temető összevetése nagyobb összefüggések megrajzolását teszi lehetővé az adott kor gazdasági, etnikai, politikai viszonyairól, a történelmi eseményekről. A Körösök vidékén több avar kori lelőhely ismert, azonban ezek jó része nem tervszerű ásatás eredményeként került felszínre, hanem a véletlenek folytán, valamilyen mélymunka kapcsán (CSALLÁNY 1956, BÓNA 1965, JUHÁSZ 1973, 1983, 1985). Orosháza közveden környékén is több lelőhely ismert, a korai avar komákat kevés, míg a késő avar időszakból valókat több lelőhely képviseli, de fontos központok nem különíthetők el. Az Orosháza környéki, már korábban ismert kora és késő avar leletek feldolgozását Bóna István végezte el (BÓNA, 1965), így ezekre nem térek ki, hanem a bónumi téglagyár agyagbányájában és a Béke Tsz homokbányájában vezeté388