Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Takács László: Az irodalomtörténet szolgálatában. (Orosházi muezológusi emlékeim)

A mi esetünkben - úgy érzem - létezett ez a kapcsolat, ennélfogva mindig szívesen vettük, ha Elek László tanórákon vagy ezeken kívül meglátogatott bennünket. Ezen látogatások alkalmából igen jóízűeket beszélgettünk irodalomról, művészetről, közoktatásról, pedagógiai problémákról egyaránt. Elek László több ízben volt érettségi elnök olyan osztályokban, ahol szaktanárként érettségiztettem. Ezen alkalmak különösen emlékezetesek maradtak számomra. Aztán a sors úgy hozta, hogy ő a Szarvasi Óvóképző Főiskola elismert tanára, majd a Békés Megyei Levéltár főlevéltárosa, magam pedig a battonyai középiskola igazgatóhelyettese, később pedig igazgatója lettem. Elek Lászlóval azonban esetenként találkoztam a gyulai levéltárban. Az is megesett, hogy egymás munkáinak lektorálását kértük. Imponáló volt az ő irodalomtörténeti felkészültsége és helytörténeti tárgyismerete. Arra határozottan emlékezem, hogy amikor intenzívebben kezdtem foglalkozni József Attilával, természetes volt, hogy hozzá (is) fordultam segítségért. Amikor nagyobb lélegzetű tanulmányom megírtam a költőről, Elek László vállalta ennek a tanulmánynak a lektorálását. Igen hasznos tanácsokat kaptam tőle József Attila gyulai és orosházi kapcsolatairól, amelyeket tanulmányomba később be is építettem. Elsősorban a Gyulán élő Szilágyi Katalin (ottani nevén ismertté „Virágos Kató néniként" vált, mivel idős kora ellenére hosszú évekig a gyulai virágboltban dolgozott), valamint Elek László irodalomtörténeti kutatásai alapján József Attila és Balázs Béla kapcsolatára, levelezéseire hívta fel a figyelmemet. Témánk szempontjából még fontosabb tanácsa volt, hogy Orosházán keressem meg ár. Kovács József nyugdíjas főállatorvost, aki József Attilának makói diákévei alatt a DMKE kollégiumban szobatársa volt. A tanács nem bizonyult feleslegesnek. Az azóta elhunyt főállatorvossal még élete utolsó évében sikerült kapcsolatot teremtenem, s nem bántam meg. Nem csak azért, mert a valóban még élő szemtanúk egyike volt. Senki olyan jóízűen és természetesen nem tudott nekem József Attilához fűződő, mondhatni baráti viszonyáról beszélni, mintő. Kovács József elmondta, hogy Makón valóban egy hálóteremben lakott József Attilával, akinek pontosan ismerte diákkori gúnyneveit is. Elményszámba ment kettejük egymáshoz való viszonyának felelevenítése is. Elmondta, hogy az első világháborút közvetlenül követő években bizony nem volt valami fényes a kollégisták élelmezése és ellátása. (Ezt a tényt különben a Budapesten élő Koncsek Lászlóné Gebe Mártától, Gebe Mihály kollégiumi igazgató leányától, József Attila első szerelmétől magam is hallottam. Gebe Márta levelezett dr. Kovács Józseffel is, akit kedves régi ismerősként tartott számon). Gyakran ettek zsizsikes kását ebédre, s úgy igyekezett ezt az ételt Kovács József „feljavítani", hogy az otthonról hozott „piros zsírral" (kolbászzsír értendő alatta) ízesítette meg József Attila ételét, amely ezáltal sokkal ízletesebbé vált. Viszonzásként a költői-irodalmi szárnypróbálgatáson már túljutott József Attila megírta Kovács József irodalmi házi dolgozatát is, s a kis diákcsínyt a makói gimnázium jeles tanárai nem vették 361